Szeretjük egymást, de van egy bökkenője mit tegyek?

Szerintem 14 évesen a szerelmed még egy kislány, akár kinéz többnek akár nem (és valószínűleg a gondolkodásán is meglátszik). Te az érettségidre készülsz, ő meg középiskolába. Te nemsokára belekerülsz a főiskolai életbe, a barátnőd meg a gimi első éveivel bajlódik. Nem hiszem, hogy ezt teljesen végig gondoltad.

Most úgy érzed nagyon szereted, de ezt nem utoljára fogod érezni, lehet félév múlva jön valaki más, aki iránt úgy érzed, hogy ilyen még nem volt (persze az is megismétlődik majd).

Azt szokták mondani, hogy 4-5 év korkülönbség jó a fiú javára (mivel később érnek), de szerintem csak akkor, ha a lány legalább 18 éves.

Hmmm...ezeket olvasva úgy érzem magam mintha valami más bolygóról jöttem volna...

Azzal kezdeném, hogy én 15 éves koromban beleszerettem egy 40 éves férfibe. Együtt voltunk 3 és fél évig, elmondhatom, hogy életem első igazi nagy szerelme volt, és egyáltalán nem a korkülönbség miatt lett vége, sőt, soha nem merült fel bennem -és benne se-, hogy talán sok ez a 25 év közöttünk, pláne nem agyban, gondolkodásmódban. Együtt éltünk szinte az első hónaptól kezdve és onnantól én neveltem az autista kislányát, keltem hajnalban a lovak miatt, napközben pedig dolgoztam és iskolába jártam. Képes voltam felnőni a feladathoz mert szerettem annyira, hogy felhagyjak a rózsaszín Barbi-világgal.

Most 20 éves vagyok, ennek vége, ez a múlt. Nézzük a jelent: Megismerkedtem egy férfival. 24 éves....elvileg (a társadalom elvárásai szerint) hozzám való. Nem tudok vele 2 mondatot beszélni, élete legnagyobb problémája az, hogy hova menjen bulizni -a szülei pénzéből-. Köszönöm de nem kérem. Nagyon sok korombeli fiúval (mert a legtöbbnek a férfi szó jelentéséhez még köze nincs) beszélgettem, akár ha csak az osztálytársaimat is veszem alapul (ELTE) és borzasztónak, elrettentőnek érzem magát a gondolatot is, hogy bármelyikkel együtt legyek. Most felére fog csökkenni az amúgy sem nagy népszerűségem de: Számomra a férfi mást jelent, Ők viháncoló gyermekek még. Egyébként csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy egy 38 éves pasival kezd alakulni valami nagyon jó, aztán lehet mégse, de mellette nőnek érzem magam.

Elnézést a sok betűért, a lényeg annyi, hogy abszolút feleslegesnek érzem a 2-3-4 év miatti aggódásokat, ha szeretsz valakit és az viszont szeret akkor egy percre sem fog felmerülni benned ez a "probléma". Inkább én azon gondolkodnék a helyedben, hogy miből jön ez neked le, és miért zavar téged.