Mindig az elérhetetlen kell?

Tipikus lány vagyok, vagy inkább különc?

Miért mindig az kell akinek én nem, persze pont akkor megjelenik valaki, aki abszolút nem jön be, na de hogy is adnék esélyt, ha ott van Ő?

Sosem adtam fel a vágyaim, céljaim, akkor az élet talán legfontosabb dolgában elégednék meg azzal, akihez nem vonzódom, nem szeretem, nem érzek semmit?

Várok én, de már szinte feladtam ,na de arra jutottam mégis jobb egyedül, mint egy olyan ember mellett, akivel nem lehetek boldog, mert folyton másra gondolok.

20 éves vagyok, sosem volt pasim, sosem csókolóztam, nem érzem, hogy bármiről is lemaradtam, de már nagyon vágyok valakire,(rá*-*) bár nem hiszem, hogy kellenék neki, túl jó pasi ő hozzám, persze engem sem kell rondának képzelni.:P

Szerintetek vége lesz egyszer a pech sorozatnak, vagy tökre esélytelen, hogy megtalálom Ő-t?

Normális válaszokat, véleményeket, előre is köszi!:):P