Mit csináljak hogy ez ne legyen így? Hogy ne szenvedjek?

Volt egy barátnőm. Másfél éve szakított. És még mindig szerelmes vagyok belé. Rá gondolok, sokszor vele álmodok. Az agyam tudja, hogy nem lenne szabad, de mégse megy. Ő volt nekem az első, és én is neki így párkapcsolat terén.

Facebookra tett új képeket magáról és olyan szép! Amikor megláttam úgy elkezdett verni a szívem, hogy majd kiugrott a helyéről. És két képhez írt egy fiú (meg lányok - de az nem érdekes), hogy jó kép, meg h milyen csinibaba. És annyira rossz érzés.

Ami megtörtént megtörtént, nem tudom visszacsinálni, nem lenne szabad a múltra gondolni. De nem megy, szeretem Őt.

A félkaromat odaadnám csak azért hogy visszacsináljak mindent, hogy együtt legyünk. Minden reggel csak mellette ébrednék, életem végéig.

1-2 hónapja megjelöltem, de fel is hívott, hogy nem jelöl vissza, mert én tönkre akartam tenni az életét, meg hogy turkáltam az életében, mert láttam az üzenő falat és megkérdeztem valamit. Pedig nem igaz, az ember nem ellensége a szeretteinek, erre tuti, hogy én vagyok az első számú közellenség. Pedig az égadta világon semmi rosszat nem akartam, és ez annyira fáj, hogy ő ilyeneket feltételez rólam. Meg jóban akartam lenni vele, mert nagyon fontos a társasága, olyan jól megvoltunk.

Hogy tud így megromlani egy jó kapcsolat?

Amikor felhívott azt mondta, hogy nekem semmi közöm hozzá hogy az ő fb-jén mi van, a reményt is adjam fel, hogy tönkre akartam tenni az életét.

Szilveszterkor meg hogy ha nem bunkóztam volna, most nem itt tartanánk. De ha tényleg bunkó voltam, tényleg nem akartam megbántani.

Persze szakítás után (ami telefonon történt, mert azért olyan gyakran nem tudtunk találkozni, utána 1x találkoztunk, akkor úgy azért jó volt) rögtön bombáztam őt az sms-ekkel meg hívásokkal, meg így szeretlek-úgy szeretlek, bocsáss meg stb. És azt olvastam, hogy ezt valami ért nem lett volna szabad. De most már mindegy, tönkre ment minden, akit mindennél jobban szeretek, nem is érdeklem.

Küldtem neki sms-t, hogy azért néha adhatna magáról "életjelet" úgy viccesen próbáltam megfogalmazni, de nem válaszolt. Születésnapom - na nem azért mert önző lennék - utáni napon küldött köszöntő sms-t, de a névnapomat már teljesen elfelejtette. Pedig én mindig felköszöntöm őt, még nőnapra is küldtem neki sms-t.

Az a helyzet, hogy ő egy vallási csoport tagja, és biztos emiatt alakult ki a helyzet, meg az én ebből fakadó hülyeségem, intoleranciám miatt. Nagyon fáj, rossz, kicsit még mindig lelkifurdalásom van emiatt.

Szóval nehéz, nem tudom még, hogy mit hoz a jövő, de szeretem őt. Már arra is gondoltam, hogy levelet írok, hogy "könnyítsek" magamon, de félek, hogy el se olvasná vagy kiröhögne.

Mondott olyat is még idén, hogy neki nem kell férfi, mert mi olyan hülyék vagyunk, de ki tudja, hogy igaz-e? Lehet csak nem akar megbántani, nem tudom.

Ősszel mondta, hogy ez nagy szerelem volt, hogy "itt hídégetés lett volna". Aztán, jóval később rákérdeztem, és azt mondta, hogy nem tudja hogy szerelmes-e. Erre már tudjuk a választ, hogy nem.

De miért ilyen velem. Pedig nagyon szeretem őt.

Szóval mit csináljak hogy jobb legyen? Nem tudom.