Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak hogy ez ne legyen így? Hogy ne szenvedjek?
Volt egy barátnőm. Másfél éve szakított. És még mindig szerelmes vagyok belé. Rá gondolok, sokszor vele álmodok. Az agyam tudja, hogy nem lenne szabad, de mégse megy. Ő volt nekem az első, és én is neki így párkapcsolat terén.
Facebookra tett új képeket magáról és olyan szép! Amikor megláttam úgy elkezdett verni a szívem, hogy majd kiugrott a helyéről. És két képhez írt egy fiú (meg lányok - de az nem érdekes), hogy jó kép, meg h milyen csinibaba. És annyira rossz érzés.
Ami megtörtént megtörtént, nem tudom visszacsinálni, nem lenne szabad a múltra gondolni. De nem megy, szeretem Őt.
A félkaromat odaadnám csak azért hogy visszacsináljak mindent, hogy együtt legyünk. Minden reggel csak mellette ébrednék, életem végéig.
1-2 hónapja megjelöltem, de fel is hívott, hogy nem jelöl vissza, mert én tönkre akartam tenni az életét, meg hogy turkáltam az életében, mert láttam az üzenő falat és megkérdeztem valamit. Pedig nem igaz, az ember nem ellensége a szeretteinek, erre tuti, hogy én vagyok az első számú közellenség. Pedig az égadta világon semmi rosszat nem akartam, és ez annyira fáj, hogy ő ilyeneket feltételez rólam. Meg jóban akartam lenni vele, mert nagyon fontos a társasága, olyan jól megvoltunk.
Hogy tud így megromlani egy jó kapcsolat?
Amikor felhívott azt mondta, hogy nekem semmi közöm hozzá hogy az ő fb-jén mi van, a reményt is adjam fel, hogy tönkre akartam tenni az életét.
Szilveszterkor meg hogy ha nem bunkóztam volna, most nem itt tartanánk. De ha tényleg bunkó voltam, tényleg nem akartam megbántani.
Persze szakítás után (ami telefonon történt, mert azért olyan gyakran nem tudtunk találkozni, utána 1x találkoztunk, akkor úgy azért jó volt) rögtön bombáztam őt az sms-ekkel meg hívásokkal, meg így szeretlek-úgy szeretlek, bocsáss meg stb. És azt olvastam, hogy ezt valami ért nem lett volna szabad. De most már mindegy, tönkre ment minden, akit mindennél jobban szeretek, nem is érdeklem.
Küldtem neki sms-t, hogy azért néha adhatna magáról "életjelet" úgy viccesen próbáltam megfogalmazni, de nem válaszolt. Születésnapom - na nem azért mert önző lennék - utáni napon küldött köszöntő sms-t, de a névnapomat már teljesen elfelejtette. Pedig én mindig felköszöntöm őt, még nőnapra is küldtem neki sms-t.
Az a helyzet, hogy ő egy vallási csoport tagja, és biztos emiatt alakult ki a helyzet, meg az én ebből fakadó hülyeségem, intoleranciám miatt. Nagyon fáj, rossz, kicsit még mindig lelkifurdalásom van emiatt.
Szóval nehéz, nem tudom még, hogy mit hoz a jövő, de szeretem őt. Már arra is gondoltam, hogy levelet írok, hogy "könnyítsek" magamon, de félek, hogy el se olvasná vagy kiröhögne.
Mondott olyat is még idén, hogy neki nem kell férfi, mert mi olyan hülyék vagyunk, de ki tudja, hogy igaz-e? Lehet csak nem akar megbántani, nem tudom.
Ősszel mondta, hogy ez nagy szerelem volt, hogy "itt hídégetés lett volna". Aztán, jóval később rákérdeztem, és azt mondta, hogy nem tudja hogy szerelmes-e. Erre már tudjuk a választ, hogy nem.
De miért ilyen velem. Pedig nagyon szeretem őt.
Szóval mit csináljak hogy jobb legyen? Nem tudom.
Nagyon sajnállak,mert tényleg szereted ezt a lányt,de az az igazság,hogy ez a vonat már elment....Kár gyötörnöd magad vele,fordítsd most már másfelé a figyelmedet.
Szűrd le a tapasztalatokat amiket ebben a kapcsolatban szereztél,változtass azokon a hozzáállásaidon ami nem volt jó.Ha ezt megteszed,akkor egy jobb emberként léphetsz egy új kapcsolatba.
Azért nem akarja tartani veled a kapcsolatot,mert még mindig nagyon nyomulsz,még mindig érezteted vele azt,hogy fontos neked,viszont ő már lezárta a múltat.Semmit nem tud neked adni és ígérni,így egyoldalúan kellemetlen neki az érzéseid kinyilvánítása...
Majd ha te is lezárod,és elfogadod,hogy nincs visszaút,akkor talán úgy tudtok beszélni egymással,mint két régi jó barát.De amíg szereted addig nem...
Fel a fejjel,rengeteg lány él még a világon és arra vár,hogy megismerhessen!:)
Talán a helyzet kulcsa abban a félmondatban van a vallási dologgal... Most elég sok ilyen kisebb keresztény(nek mondott) közösség (szekta) működik, akik sajna elég keményen tudnak agyat mosni. (Ismerősök kapcsán tapasztaltam... :()Ezek a közösségek elég keményen regulázzák a tagok magánéletét.
Szóval ha ez a helyzet, akkor jobb, ha feladod, mert onnan kihozni nem fogod tudni, viszont amíg oda húz, nem fog járni senkivel. Általában ugyanis az együtt járás tiltott dolog nekik, még akkor is, ha nincs szex a felek közt!!! És pont ez az ideológia, ami szerint majdnem "tönkre tetted" az életét, mert "bűnbe vitted"...
(Ha tévút lenne ez a vallási dolog, akkor bocs, de nekem elég gyanús.)
A másik eset, hogy attól függetlenül ennyire nem érdekled, sajna azt is el kell fogadnod. (Utólag sok nő átértékeli a kapcsolatot, valami ilyesmi elképzelhető itt is.)
Én lány vok, deh hasonlóan jártam. A volt 2 éve jártam 1 gyerekkel. Akkor annyira nem éreztem azt a szerelmet. 1ik volt pasim fel keresett, h mi lenne, ha újrakezdenénk. Én persze nagy vívódások során belementem. Aztán 1 hónap után újra láttam azt a srácot, akit elhagytam és rájöttem, h iszonyúan szeretem. Majdnem 1 hónapig szenvedtünk, h megbocsásson e v sem. Eljárt hozzám, aminek meg kellett történnie, az megtörtént. Aztán 1ik napról a másikra úgy döntött, h neki ez nem megy, deh közben nagyon szeretett. 1 hónapig járt 1 csajszival, deh a buliban is mindig egymást bámultuk, láttam a szemében, h kivel lenne legszívesebben. Volt, h sms-t írtam, volt h levelet. Persze a pasival, aki miatt elhagytam, szakítottam, deh közbe ő is belém szeretett. Sajnos nem hibáztatom, mert nem kényszerített semmire. Másfél évig szenvedtem a hibám miatt. Most, h már kihűlt belőlem az érzés, megpróbáltam az ő szemszögéből nézni a dolgokat, és igazat adok neki, h nem bocsájtott meg. Nem hiszem, h ezek után én is meg tudnék bízni vkiben, h annyira szerettem, deh mégis elhagyott 1 oanért, aki még meg sem érdemelte... Nem lett volna már oan a kapcsolat, mint előtte. H hogy sikerült elfelejteni? Úgy, h mikor éreztem, h kicsit lecsendesült a láng és fel voltam készülve 1 új kapcsra, összejöttem a mostani párommal. Már az 1. pillanatban éreztük mind2en a szikrát és kialakult 1 igaz, tiszta, hűséges szerelem köztünk. Semmi pénzért nem tennék oat, amit előtte. Vigyázok a mostani páromra és nem is tudnék mással lenni, annyira szeretem és boldog vok mellette.
Hidd el, elmúlik az érzés és jön 1 új, akivel a legboldogabb leszel. Tudom, h fáj, nekem is fájt, bűnhődtem is érte, ráadásul a srácnak én voltam az 1. szerelem. (mondjuk a mostaninak is:D) Ne félj, csak bízd rá az időre! És amíg annyira szereted a csajszit, ne kezdj újba, majd ha kicsit lenyugszol.
Elsőnek köszönöm!
De miért utált meg ennyire? amikor tényleg szeretett, és ezt nem elvakultságból mondom, mert átgondoltam mindent.
Az eszem tudja, hogy el kéne szakadni tőle, de nem megy, amit nehezít az a tény hogy osztálytársak voltunk, immáron 8-9 éve ismerjük egymást.
Másodiknak: Neked is köszi, teljesen jól látod a helyzetet. Csak ugye az emberre nincs ráírva a vallása, és ez a lány olyan jó fej, aranyos, stb. Szóval nagyon jó ember, de a kapcsolatunk alatt is az volt a lényeg, hogy meg ne tudja senki hogy járunk.
Csak vívódok, hogy mit kellett volna jobban csinálnom, és ez már felőröl. Persze már azért jobban vagyok, de egy éve még tök depressziós voltam. Még a tanulás rovására is ment ez a szerelem (mármint a kapcsolat közben), nem készültem zh-kra, stb. el kellet jönni a ***-ről. Kész. Kampó. Jól elcsesztem az életem.
De nem ez a lényeg, hanem ő lett volna. tulajdonképpen az egész jövőképem ő rá épült.
Meg néha sikerül úgy elfogadni a dolgot, aztán megint belecsúszok, hogy jaj de hiányzik.
Meg azért féltékeny vagyok, alig tudok már róla valamit, csak hogy vki olyat ír róla h csinibaba, huhh a hideg kiráz tőle.
Soha nem lesz olyan jó mint amilyen ő volt. Vele annyira egy hullámhosszon voltunk, olyan jól megértettük egymást a vallási súrlódások ellenére is.
Egymásnak az elsők voltunk. Nekem ő egy nagy szerelem.
Valószínűleg a nyomulás miatt "utált meg ennyire". Nem tudom, hogy miért szakítottatok, ez pontosan nem derült ki számomra.
De most gondolj bele, hogy akármennyire is szeretsz valakit, nem őrjítene meg, ha kapnál tőle kétezer smst meg nyolcvan levelet? (Most csak mondtam két számot, mielőtt vki ebbe köt bele...) Plána, ha meg már szakítottál vele, ami azt jelenti, hogy már nem szeret! Persze mi lányok mindig azt mondjuk, hogy "nem a te hibád, meg ettől még nagyon szeretlek, stb.stb." de egy kapcsolatnak vagy akkor van vége, ha vlamiért nem lehetnek együtt (de akkor mindkét fél szenved, és nem utálják meg egymást), vagy azért, mert az egyiknél elmúlt a szerelem...
Egyébként én 4 hónapja dobtam ki a pasim, akivel együtt is éltem 3 évig, és én is nagyon megutáltam, mert zaklatott, nyomult, stb.
Szóval szerintem lépj tovább, ne nézegesd a profilját (mi lesz ha egyszer meglátod, hogy "kapcsolatban"?), éld az életed, és ha úgy érzed, nem jöhetne jobb nála, akkor egyenlőre hagyd a nőket.
Sok sikert mindehhez!
23/L
a nonek nem olyan ferfi kell aki felnez ra es tiszteli, hanem olyan akire o felnezhet es tisztelheti.
Ha mindent a labai ele hordasz magadad is beleertve, akkor csak egy szanalmas luzer leszel a szemeben.
Arra mar nincs esely hogy ujra szeressen (mar ha igaz volt a reszerol amit ketlek), de legyen mar benned egy kis gerinc ha ferfi vagy, es akkor legalabb a tiszteletet nem veszited el!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!