Szépen elválni, aztán újrakezdeni. Mennyi az esély rá? Voltatok már ilyen helyzetben?

Hasonló helyzetben vagyunk a párommal. Távkapcsolat másfél éve, ritka találkozás, fiatalok vagyunk, élnünk kéne (mindketten huszonévesek vagyunk). Egyedül a válság része nem érint minket szerintem, legalábbis mi nem érezzük. Sokszor volt már téma, hogy "éljük ki magunkat", hagyjuk egymást egy időre. És hiába tudtuk mindketten, hogy ez lenne a helyes, hogy szórakozzunk a barátainkkal, ne kössük le magunkat (nem hűség szempontból értem), de nem ment. 1 nap volt a maximum, amit kibírtunk anélkül, hogy komolyabban beszélgettünk volna. Úgy értem, azon kívül, hogy hogy vagy, mit csináltál ma, stb?

Ez tipikusan az az eset, mikor az ész és szív harcba szállnak, és lehet, hogy a ti eszetek erős lesz, a miénk nem volt eléggé, és én sosem tudnám megtenni. Így is szenvedünk, iszonyatosan hiányzunk egymásnak, de ha még "ennyi se lenne", akkor ennél is jobban szenvednénk. És nem tudnám elképzelni, hogyha szerelmes vagyok valakibe, akit el kell hagynom valamilyen okból, akkor tudnék máshoz odabújni, mással lefeküdni, a mástól kapott bókokat értékesnek venni.