Akik sok évig párkapcsolatban vannak, miért ér véget?

Én 2,5 évig voltam együtt az exemmel. Majdnem 19 voltam,mikor összejöttünk, nekem ő volt az első komoly kapcsolatom, vele volt szex is először. Én szakítottam vele, mégpedig azért,mert a szerelem átment nagyon erős, de már csak baráti szeretetbe. Fizikailag már nem vonzott,nem esett jól már az sem,ha hozzám bújik,hiába szerettem. A szikra eltűnt,talán nem is volt meg sosem..hiányoltam a kapcsolatból a szenvedélyt,és nem csak a szexben..mindig én voltam a főnök,az volt,amit én akartam, nem tudtam vele veszekedni sem. Nem tudott igazán örülni,dühöngeni, felcsattanni, én meg olyan vagyok. Szeretek vitatkozni, érvelni. Nem volt sok közös érdeklődés,ha beszéltem neki a dolgaimról,mintha nem is érdekelte volna, sokszor nem is figyelt. Ezeket gy darabig tolerálja az ember,de 2,5 év után beleuntam. Egyébként egy nagyon helyes,kedves, aranyos, okos fiú volt, és nagyon szeretni való, talpraesett. Sajnáltam a kapcsolatot, olyat mint ő,nem biztos,hogy fogok találni még egyszer. De ha nálam megszűnik a szerelem/vonzalom, akkor már veszett ügy. Nem kapkodtam el a dolgot egyébként, fél évig ettem magam,és próbáltam menteni a dolgot, megbeszéltem vele a problémákat,de nem változott semmi. Így alakult.

22/L

Mi 16(én)-17(ő) évesen jöttünk össze, 18-19 évesen mentünk szét. Ami az elején cuki volt és aranyos, a végén idegtépően gyerekes és bosszantó, én továbbtanuláson, munkán, felnőttesebb életen gondolkoztam, új dolgokba kezdtem bele (új sport, új hobbik) ő tengett-lengett, gépezett, sz*rt mindenre, elvolt mint a befőtt az otthonüléssel, szóval nagyon más irányba kezdtünk változni, és a szexen kívül semmi nem kötött össze minket. Nem akartunk haraggal elválni, nem is voltunk már szerelmesek, se boldogok, így simán szakítottunk és megmaradtunk barátoknak. Én örülök, hogy így történt, mivel nem fájdalmas dolog visszagondolni erre az időre, hanem egy rész az életemből, ami végül lezárult. :)

20L

Én 14 éves, ő 17 éves volt amikor összejöttünk. 3 év után szakítottunk, de utána összejöttünk újra,hol szakítottunk, hol együtt voltunk, kezdett a kapcsolatunk ilyen se veled se nélküled kapcsolattá válni. Most viszont léptem és lezártam magamba, nem vágyom már rá, az egész csak megszokás volt, egymás mellett nőttünk fel, együtt tapasztaltunk meg sok mindent, és így nehéz elengedni a másikat, de le kell zárni. Köztünk már semmi nem működött, ha együtt voltunk akkor másra vágytunk, ha külön egymásra, de szexuálisan nem kívántuk már egymást ... Ennek ellenére szívesen gondolok vissza rá, mert mellette nőttem fel!

18/L