Boldog akarok lenni, ezzel megcsalom Őt?

A barátom decemberben megcsalt engem. Egy hónapig hazudott, az utolsó pillanatig tagadta, én már mindent tudtam, Ő megvárta míg az utolsó kötél is szakad, és még akkor sem vallott, nekem kellett kimondani az igazságot. Jól megvoltunk, attól a naptól kezdve, viszont pokollá változott az életem. Hazudnék ha azt mondanám, nem az tartotta bennem a lelket, hogy titkon reméltem az Övé is pokollá változik majd, de hiába akartam olyan erősen, nem így történt. Minden hétvégén ajtó csapkodás, káromkodás, olyan veszekedés mint egy csehóban. A hazugságok, és a lelkiismeret furdalás miatt, Ő támadott rám folyton, szidta az alakom, azt, ahogy kinézek, mindennel csak bántott, és folyton azt kérdezgette, szeretem e. Közben egy osztálytársam, minden nap elmondta, milyen gyönyörű, és vékony vagyok, mennyire szeret, és sosem várt cserébe semmit. Fogta a kezem amikor az órákon remegtem, és tartotta a fejem, mikor sírtam a szünetekben. Próbálom helyre hozni a kapcsolatomat a barátommal, de közben beleszerettem az osztálytársamba, talán nem is belé, hanem abba, amit kaptam Tőle abban a hónapban, amíg a barátom csak elvett Tőlem. Az egész életemet elterveztem a barátommal, már az étkészletünk is megvan, de boldogtalan vagyok. Amikor szakítani próbálok a barátommal, nem engedi, erőszakos, tolakodó, idehord ajándékokat, zaklatja a családom, addig, amíg el nem hiszem, hogy újra jó lesz, és minden nap jó is, egész a hétvégéig. Nem hazudok neki, hétköznaponként, mesélek a "szerelmemről", Őt ez nem érdekli, azt mondogatja, mellé vagyok rendelve, Ő nekem az igazi, mi örökre együtt leszünk. Reszketek, hogy megcsókolhassam az osztálytársamat, hogy hozzá bújhassak, de sokszor úgy érzem, amikor megfogja a kezem azzal is megcsalom a barátomat, nem tudom mit tegyek, és hogyan. Kicsúszott az életem a lábam alól, és becsapnak az érzéseim.