A szerelem alakult már bennetek lassan ki? Ha igen mennyi idő kellett hozzá?

Igen, van ilyen, sőt csak ilyen van. Amit szerelemnek neveznek első látásra, az csak vonzalom, tetszés első látásra. Hiszen még azt se tudjuk, milyen az illető, csak halvány benyomásaink vannak róla, bár ezek is lehetnek elsöprő erejűek.

Az én történetem:

Mikor a páromat megismertem, nem is nagyon figyeltem fel rá, bár helyesnek tartottam, de elsőre túl nagy arcnak hittem. :D Egyébként is akkor még mást szerettem és neki is volt kapcsolata. Aztán, hogy olyan helyzetbe kerültünk, hogy minden nap találkoztunk, lassan összehaverkodtunk és megkedveltem. Egyszer-kétszer, csak olyan futó gondolatként megfordult ugyan a fejemben, hogy ha még régebben, mikor egyedülálló voltam, talán még randiztam volna is vele, de amúgy nem fantáziálgattam róla, nem is történt semmi, csak szimpla haverkodás. Még csak nem is lehetett barátságnak nevezni.

Aztán egy rajta teljesen kívülálló ok miatt az akkori párommal megromlott a kapcsolatunk, szakítottunk. Ő is abban az időben szakított a barátnőjével.

Akkor terveztük el, hogy csapunk egy kis "búfelejtő", iszogatós bulit.

Így kezdődött és utána már nem sok kellett hozzá, hogy egymásba szeressünk. Ez már évek óta tart és nagyon nagyon szeretjük egymást azóta is.

Párom iránt is csak 2 hónap után alakult ki Nálam a szerelem. Vonzódtam előtte is hozzá stb... csak még nem voltak azok a dolgok, hogy a gyomromban pillangók repkednek stb...

Páromnál 1 hónap után már kialakult.

De őszintén szólva nem is bánjuk, hogy nem rögtön jött a mindent elsöprő szerelem, mert akkor valószínű, hogy ki is aludt volna.

Kérdezőnek: nyugi Nálad is kifog ez alakulni, ne siettesd a dolgokat, és emiatt ne is gondolkodj azon, hogy szakitasz vele, hidd el később őülten fogjátok szeretni egymást (Nálunk is így van)

Én nem jönnék össze olyannal, akibe nem vagyok fülig belezúgva. Még megcsókolni se tudnék olyan fiút...

Először egy osztálytársammal jártam, akivel már régóta ismertük egymást, és a barátságunk alakult át szerelemmé, de ott is csak akkor jöttünk össze, mikor már mindketten nagyon szerelmesek voltunk. Annak másfél év után vége lett.

Aztán olyasmi történt, amiben azelőtt én magam se hittem- kb "első látásra" szerelmes lettem. Találkoztam a mostani barátommal, akivel már akkor éreztem, hogy ebből valami több lesz. Külsőleg különösebben nem tetszett, sosem az olyanfajta fiúk jöttek be, mint ő. NEm a külseje fogott meg, hanem a lelke... Titokban reménykedtem, hogy láthatom még, és utólag kiderült, hogy benne hasonló érzések ébredtek, megszerezte az elérhetőségemet és beszélgetni (msn), majd találkozni kezdtünk. A 2. együtt töltött 3 óra után tudtam, hogy fülig belezúgtam, ezerszer jobban, mint az előző barátomba valaha is szerelmes voltam. Ő is így volt ezzel, csak nem mertük még bevallani egymásnak, találkozgattunk, végül 3 hét után csattant el az 1. csók (onnantól számoljuk kapcsolatnak). Ennek már több, mint 3 éve, és most is ugyanúgy lángol a szerelmünk, mint az elején, illetve el is mélyült, mivel a sok közös emlék még jobban összekovácsol minket. Hogy őszinte legyek, én nem is tudnám elképzelni, hogy olyasvalakivel jöjjek össze, aki iránt nem érzek ilyen nagy szerelmet, de remélem nem is fogok soha senki mással összejönni :)

20L

Utolsó írónak: ha egy kicsit átgondolnád a dolgokat akkor rájönnél, hogy szerelem első látásra nincs!!!!!!

Olyan van, hogy megvan az első randi után már a bizsergés, "pillangó hatás"

Első randi után ki az aki rögtön ismeri a másikat? Feltéve ha előtte nem-e voltak barátok!