Visszaszerezted akit elvesztettél? Jár e az embereknek a második esély?

Elvesztettem azt,akibe szerelmes voltam, de sosem gondoltam azt hogy szerelmes leszek belé.

Két éven keresztül volt a társam napról napra. Ott volt amikor szükségem volt rá.

Sokszor veszekedtünk apróságokon, de a veszekedések utáni kibékülések oly édesek voltak, hogy minden fájdalmat eltudtak feledtetni.

Hiányzik, a zsigereimben vágyom ismét vele lenni.

Sokszor volt féltékeny rám, belátom joggal, mert sok fiú barátom volt. Olyan voltam mint egy hadvezér, s talán most is olyan vagyok.

Változtam, de a kapcsolatunkban, mivel ő gyengébb egyéniség volt, mindig elnyomtam. Ő pedig idegeskedéssel néha pedig önzéssel próbálta a dolgaimat felülmúlni.

A könyv volt az útmutatóm, rájöttem mekkorát is hibáztam és megpróbáltam "helyes útra" térni. Szakítottunk fél éve. A szakításunk körülményei sem olyan tiszták.Amellett hogy eléggé vezető egyéniség vagyok, a nyáron igenis befolyásolhatóvá váltam. Az egyik legjobb fiú barátom belém szeretett és épp össze vesztünk a párommal. Egy ideig nem is tudtunk találkozni. A fiú barátom pedig minden alkalmat megragadott arra hogy eltávolítson a szerelmemtől. Nem akarom őt okolni, hiszen a gyengeség volt az én hibám. Hittem neki, és elüldöztem azt akibe most is halálosan szerelmes vagyok. Életem talán legnagyobb hibáját követtem el.

A párom ráadásul a szüleimmel sem jött ki mindig felhőtlenül, de mindig számíthatott a segítségükre. Azt mondta még szeret engem, de nem tudna újra járni velem. Szakításunk után egy hónappal mindenkivel próbálta elhitetni, hogy ő boldog. Ám legbelül éreztem, tudtam hogy nem az.

A volt barátom, nehéz leírni a szót, hogy "volt", ő szeretett engem. Érzem. Habár írt nekem egy utolsó levelet, aminek a címe utoljára...

A levélben beismeri, hogy nem volt boldog...csak játszotta.Leírja nyomatékosítva: VÉGE de ezt még vagy ötször utána is.

Szakításunkkor arra kért találkozzunk, csókolózzunk néha és nyugodtan lehetek a szeretője. Nem mentem bele, de szerintem egyszerűen csak nem tudja elvágni a szálakat amik hozzám kötik. Szakított és közben mégsem..

Manapság, mivel munkahelyünk megegyezik, mindennap találkozunk. És érzem a szemét...Érzem hogy figyel engem, figyeli amit mondok, figyeli kivel beszélek. De emellett próbál közömbös maradni. Nagyon közömbös és rideg. Apró jelek vannak, néha elkapom a pillantását, és mások is azt mondják folyton engem néz.A kérdés a következő: Van még remény a számomra, hogy fél év kihagyás után a leírt körülmények között a két éves kapcsolatom újra felhevítsem? Vajon jár-e nekem az a bizonyos második esély?

Köszönöm azt is ha végig olvastad :) Azok is írjanak akik hasonló problémával küzdenek!:)