Kérdésem a következő. Van-e esély még rá hogy mi ketten valamikor együtt leszünk még? Elfelejt-e mindent amit tettem? Megtud-e bocsájtani? örülnék sok kis okosságnak olvassátok el figyelmesen kérlek titeket

Szijasztok...elmesélek egy történetet....van egy srác..aki egy nagyo jó barátom volt sokáig:)..és mikor elballagtam a suliból..találkoztunk nyáron..eltöltöttünk egy napot..soha nem gondoltam volna hogy beleszeretek valaha is :) mindig barátként néztem rá...és hazakisért:) mikor a kapun beléptem..belém hasitott valami..ugyéreztem (őszintén) megkelett volna csókolnia..és egy jo nap..szép befejéze lett volna :) telefonon a facebookon üzengettünk egymásnak hogy milyen jo lett volna :) a srác mindennap gyönyörü dolgokat irt..én nem éreztem ugy hogy ő kellene nekem..hogy tudnám-e szeretni...nem szerettem volna becsapni :)... de a srác a legjobb barátnőmmel beszélgetett és kérlelte hogy beszéljen a ''hülye'' fejemmel :)..egy este leültünk barátnőmmel..és megbeszéltünk mindent..és észhez téritett hogy végre egy srác aki tudna szeretni :)és én szeretet hiányos voltam:)..és elkeztem megnyilni a srác felé..és többet mutatni abból hogy mégis szeretném :) mert érzek valamit...de még nem az az igazi tüz..csak fellángolás...napról napra,egyre jobban éreztem a hiányát...majd nem birtam és igent mondtam hogy szeretnék vele együtt lenni kapcsolatban :).. találkoztunk egy csütörtöki napon...messze lakik tőlem..másfél órát csak hogy engem lásson...és énis vártam már hogy lássam őt:) a barátomat:)...sétáltunk,beszélgettünk,hülyéskedtünk,boldog voltam...egyszercsak felém fordult..szivem a torkomban..és megcsókolt...akkor éreztem hogy ez több lehet mint fellángolás..éreztem hogy őis érez valamit irántam ami talán több...éreztem..leirhatatlan...szintén hazakisért:) egy bucsú csók..és mikor felértem a lakásban..akkor már éreztem..igen..ő kell nekem,boldog vagyok vele..ésleszek is :) de még igysem becsültem meg eléggé...egy szombati napon hajnalban beszélgettünk msnen :) ahol leirta nem tul lényegre törően..de leirta hogy lehet hogy nemtudna belém szerelmes lenni...mert az egész fellángolás volt...ugyéreztem ott hogy ezt álmodom..ez nem lehet...és szakitottunk..pedig mégcsak nemis volt kapcsolat...kiderült hogy egy másik lány tetszik neki...rá 1 hétre láttam facebookon hogy kapcsolatba léptek...akkor összetörtem...amikor elveszitettem, éreztem hogy már nem az enyém, akkor szerettem a legjobban..és egyre elviselhetetlenebb volt a hiánya...majd később szakitottak :) de én elrontottam mindent ! hülye voltam ! kiborultam..kötekedtem vele..és sokat veszekedtünk...és ovisok módjára viselkedtünk mind a ketten..de legfőképpen én ! nagyon rossz volt hogy nem az enyém..és hogy csak egy napigéreztem magaménak :)...azonban rátalált egy másik lányra...akivel együtt vannak 1 hónapja...nagyon szereti..én örülök hogy boldog..mégha nemis velem..de akkoris örülök...sikerült megbeszélnünk a dolgokat :) és mindenki mondta hogy szerelem után nincs barátság..de összehoztam..amit elrontottam.rendbe hoztam :) ésmost minden a régi..de nem telik el ugy nap hogy ne gondolnék rá hogy mit nem akartam még az elején :( és joérzés látni hogy boldog..de néha nem tudnék kivánni mást...csak hogy legyen ujra az enyém..mégha nemis sokáig..de legalább egy kis ideig ... szerintem leirtam mindent amit szerettem volna...kérdésem pedig a következő..van-e esély még rá hogy mi ketten valamikor együtt leszünk még? elfelejt-e mindent amit tettem?? megtud-e bocsájtani?:) örülnék sok kis okosságnak :)