:S Nem tudom, h mit tehetnék? Ti mit tennétek ebben az eléggé gáz helyzetben? =/ Nagyon rossz az egész.

Ne haragudjatok rám, h ilyen hosszú, de kérlek nagyon fontos! Előre is köszönöm a válaszokat! :(

15 hónapja vagyunk együtt a barátommal.Borzasztóan szeretjük egymást, de ugye minden kapcsolatban vannak veszekedések. Nemrég sikerült sajnos olyannyira összevesznünk, h szakítottunk. A veszekedés tárgya a barátom szüleinek az ellenem/ a kapcsolatunk ellen irányuló tevékenységek(ha ez érdekel vkit, kifejtem), de ezt a szülők úgymond a barátom háta mögött tették. Elegem lett, és elmondtam a problémáim a páromnak, h mik történnek a háttérben, de ő "nem nagyon" hitt nekem,holott én igazat mondtam és ezért vesztünk össze elég csúnyán, ezért szakítottunk. Viszont megpróbáltuk újra, mondván h úgysem tudjuk elfelejteni egymást, és egy 15 hónapos, nagyon erős és szerettetel teljes kapcsolatot nem kéne feladni. Megbeszéltük a veszekedést, h nem kellett volna úgy beszélni, ahogy beszéltünk. Na de!: aznap, mikor találkoztunk, a párom szülei küldtek anyukámnak egy A4-es méretű borítékot, tele a kinyomtatott én és a barátom között történt naplózott MSN- beszélgetésekkel(63 oldal, valamint így utólag kiderült, h a 15 hónap alatt végig olvasa voltak a eszélgetéseink, mert volt más dolog is, amiről nem csak én és a párom tudtunk, hanem furcsa mód a barátom szülei is). Anyum nem olvasta el, megmondta, h neki nincs joga beleolvasni a kettőnk írományába. És ez sztem is így van, sőt sztem sokan egyet értenek ezzel. Megmondtam neki, h a barátom szülei részéről mi lehetett sértő, ami az MSN- beszélgetésekben le volt írva(merthogy a kedves szülők be vannak rám rágva a mai napig, h miket írtam, és "eltiltották" tőlem a szerelmemet,nem találkozhat velem, nem jöhet át hozzám(vicces, mert osztálytársak vagyunk ;) ) azon okok miatt, h miket írtam neki,és hogyha már úgyis szakítottunk, akkor hagyjuk is abba a kapcsolatot...).

Egyik vasárnap történt, h én csakazértis találkozni fogok a szerelmemmel.Már úton voltam hozzá, de rámtelefonáltak a szülei(odítva), h induljak el hazafelé, hagyjam békén a barátomat, és h ő már úgysem szeret engem, nem akar velem találkozni, ne zaklassam őt.Kértem a telefonhoz a barátom, de nem adták. Sírógörcsöt kaptam az utcán. Ezután anyu felhívott, hogy a pasim anyja felhívta őt is, h ne menjek oda stb., és mondta anyum, h menjek haza, mert átmegyünk majd megbeszélni a dolgokat.Jó hazamentem, eztán elindultunk anyuval. Odaértünk,elkezdtük a dumát. Anyu és én is megmondtuk, h másnak (hiába a saját gyerekük) a szerelmi életébe, meg hogy kivel jár,kibe szerelmes, nem lehet beleszólni. Erre a szülők azt mondták, h addig, amíg a barátom 18 éves lesz, addig ezt ők megtehetik O.O, mert a szülőt nem csak akkor kell előrángatni, ha pénz kell meg ha esetleg rendőrségre kerül vmiért ( hozzátenném, barátom a világ legnormálisabb embere... nem cigizik, nem drogozik, nem lóg, majdnem kitűnő tanuló, semmi probléma). nincs vele).Kb. ennyi volt a beszélgetés, természetesen akkor is ordítoztak, sajnos anyu és én is kénytelenek voltunk, mert akkor nem is juthattunk volna normál hangon szóhoz...-.-"Szóval a barátom szüleinek véleménye arról, h nem szólunk a gyerekünk magánéletébe és nem kutakodunk az msn-beszéletéseiben, mit sem változott. Sőt még szegény szerelmemet fenyegetik intézettel, rendőrséggel meg minden sz*rral, h ne találkozzon velem.Ez 2 hete történt. Azóta is ez van. Nem értem, minek kell beleszólni a drága szülőknek a mi kapcsolatunkba? -.-"

Mesélhetnék még, de így is hosszú lett, szal mindegy. De kérlek, segítsetek! Ti mit tennétek? Mit mondtok? Nem szeretnénk feladni a kapcsolatunkat :'(.

És tényleg köszönöm azoknak, akik végigolvasták! =(