Az eszem azt diktálja, hogy szakítsak, de tudom, hogy nem élném túl. Mit tegyek?

Simán tudnék tanácsot adni de én is ebben a cipőben járok mint te és tudom mit érzel és nem kellemes.. :/

azért kitartás és beszéld meg vele mondd el neki ezt amit ide leírtál!

Eltávolodott tőled és azóta kapaszkodsz belé ennyire, vagy előtte is ilyen "élni sincs kedvem ha te nem vagy" hozzáállásod volt? Mert ha az utóbbi, akkor ezért távolodott el tőled.

Túl kevés infó ez így, de az biztos, hogy akár kimutatod, akár nem, érzi hogy kapaszkodsz belé, és azt egy férfi sem szereti.

hát nem tudok tanácsot adni,de az lesz a legjobb ha szakítasz vele,hiszen nem is szeret már téged!

De túl fogod élni a szakítást! Én is túléltem már,jobb volt minthogy szenvednék meg tűrnek!

Ha ennyire fájna, ha elvesztenéd miért nem próbáljátok meg megoldani? Tudod kommunikáció. Egyszer üljetek le és beszéljétek meg, hogy neked ez nagyon rosszul esik és hogyan tudnátok megoldani. Ha ez nem vezet sehova, na majd akkor gondolkozz el a szakításon, de ne add fel ilyen könnyen a dolgokat és addig ne hallgass az úgymond "racionális" eszedre se.

Beszéljétek meg. Tudod, néma gyereknek anyja sem érti a szavát...

Szerintem először is nem jó az, hogy ő vagy bárki más, azaz egy ember az életed értelme. Ezen kellene változtatnod.

"már az sem érdekel amiért eddig odáig voltam"

Legyél újra odáig azért, amiért korábban odavoltál. Sőt. Csinálj saját programokat, jó sokat. Aztán meséld el milyen jól szórakoztál a barátnőiddel, milyen jó könyvet olvastál stb....

Pasik... Állandóan fenn kell tartani az érdeklődésüket, a vadászösztönüket.

(Ne gondold, hogy én biztos nem éltem át ezt, azért beszélek ilyen könnyen. Épp átélek valami nagyon hasonlót :( )