Szerintetek érdemes még visszafogadni?

21 éves vagyok. A barátnőm 18. 1,5 éve voltunk együtt január közepén.

Minden jól is alakult nagyjából kettőnk között, sok közös programot csináltunk, sokat voltunk együtt, szerelmes is vagyok belé.Ő az első komoly kapcsolatom. Neki én vagyok a 2. De egy egyre többet volt a haverjaival. A haveri körének 95%-a pedig srácokból áll. Ez úgy állandó 8-10 srácot jelent, akikkel együtt szoktak beülni valami helyre. Ők egyébként egy suliba is járnak.

A haverjai közül pedig van 2-3 srác, aki hajt rá. Az egyik, aki amúgyis a legközelebbi fiúbarátja, az pedig bele is van zúgva. Engem ez addig nem érdekelt, amíg a barátnőmön éreztem, hogy szeret. Azonban az utolsó hónapban többször is volt olyan, hogy kevesebbet tudtunk együtt lenni, mert ezekkel a srácokkal volt valami közös programja. Nemrég pedig a barátnőm névnapjára összejövetelt szervezett. Amire nekem azt mondta, hogy ne menjek el, mert ott lesznek ezek a srácok, és mivel ,nevezzük Atillának, hajt rá, ezért a többi srác is neki drukkol, engem nem bírnak, és nem akarja összeereszteni a két társaságot. Azonban volt ott vagy 40 ember, tehát nem csak az a fiúhaveri társasága.

Utána pár nappal találkoztunk, és szerinte ellaposodott a kapcsolatunk, időt akart kérni. Én meg úgy éreztem, hogy mindent megtettem a kapcsolatunk érdekében a körülményekhez képest, de mégis neki nem volt jó a dolog. Holott mondjuk ő is kijelentette, hogy tudja, hogy nem rajtam múlt a dolog. Így hát szakítottam vele.

Persze el kezdett hívogatni rendszeresen, pár nap múlva fel is vettem. Pár nappal később megbeszéltük, hogy találkozunk. De előtte az egyik plázában rajtakaptam őket, ahogy Atillával kettesben kifele jönnek a moziból, annak ellenére, hogy a csaj előtte való nap azt mondta, hogy egész nap a barátnőjével lesz. A barátnőm észrevett, de ahelyett h odajött volna magyarázkodni, elindult a másik irányba a sráccal. Én utánuk mentem, és megmondtam a magamét.

Persze újra hívogatott állandóan. A barátnője is rám írt. Azt írta, h ne hülyéskedjek, nem akar semmit attól a sráctól, "csak szeretetre vágyott", különben is egy hájas disznó a gyerek, meg csak megijedt, mikor meglátott, azért nem jött oda magyarázkodni.

Aztán végül beadtam a derekam, és találkoztam még a barátnőmmel, meghívtam vacsorázni. Megbeszéltük előtte, hogy őszinték leszünk egymáshoz. El is beszélgettük az időt. Már kezdtem úgy érezni, mint régen, ő is vidámnak tűnt, talán még szerelmesnek is. Aztán a végén kiderült, hogy miután szakítottam vele, pár nappal később egy házibuliban csókolózott Atillával. Tehát a mozis dolog előtt. Ekkor én megköszöntem az őszinteségét, és otthagytam. Persze mondta, hogy neki ez nem jelentett semmit, meg akkor külön voltunk, és nem megcsalás. De ha elképzelem őket, ahogy smárolnak, rosszul leszek. Meg pont, hogy minden nap találkoznak amúgy is. Én pedig nyáron megyek ki 3 hónapra szakmai gyakorlatra. Ezzel a tudattal nem tudnék már benne megbízni. Meg 4 nappal a szakítás után kever egy sráccal, és pont vele? Közben meg engem hívogat??... Csak hát még szeretem, de így a büszkeségem a béka segge alatt van...jajj..

Szerintetek?