Hogy tolhattam így el az életem, hogy 24 évesen még mindig szűz vagyok, és "nem tudok" kapcsolatot kialakítani? 24FF

Arrogáns, önző, intoleráns, felületes?

Ezeket a kérdező által írt válaszok mely részéből szűrted le?

Most komolyan...

Párkapcsolat=Szex

Ma összeszedek valakit=Szex

Nem mindegy.

Azt kéne kitalálni, hogyan lehetne ezen a pénztelenségen változtatni. Hol hagytad abba a tanulást?

Mert tényleg ha nem támogatnak, szinte csak a tanulással törhetsz fel úgymond. Lehet hogy erre kéne koncentrálni, hogy meló mellett belefér e. Vannak érettségit adó tanfolyamok is felnőttképzésben és ingyenesek, vagy ha már megvan az érettségi utána vannak viszonylag olcsó szakmát adó okj-s tanfolyamok.

Mit szólsz?

Azt hiszem, a dolognak több összetevője is lehet. Az egyik tényleg a családi háttér (támogatás, akár anyagilag, akár erkölcsileg). Nem tudom, gyerekkorodban mennyi elismerést, dicséretet kaptál a szüleidtől, mert a gyerekeknek erre is szükségük van, és ha nem kapják meg, akkor jó eséllyel lehet önbizalomhiányuk a későbbiekben, szorongásosak, gátlásosak lehetnek. A másik dolog az lehet, hogy esetleg nem kaptál jó férfimintát akkor, amikor erre szükséged lett volna. Így esetleg nem tudtad megtanulni, hogyan is kell "csajozni". Az is előfordulhat, hogy ilyen természetet örököltél. Ha az apa sem túl férfias típus, akkor nagy valószínűséggel a fiú sem lesz az (genetika + a fent említett férfiminta, vagyis amit lát a gyerek). Írtad, hogy túlérzékeny vagy. Ez azért "baj", mert könnyen a szívedre veszed a kudarcokat (én a saját káromon tanultam meg, hogy ezt nem szabad, nem érdemes belebetegedni a dolgokba, senkiért sem érdemes emésztened magad). Nem tudom, korábban próbálkoztál-e a lányoknál. A sikertelenség is gátló tényező lehet, főleg ha már eleve mondjuk önértékelési problémákkal küzdesz. Ez veszélyes dolog, mert kialakulhat egy ördögi kör. Egyébként egyetértek az egyik korábbi hozzászólóval, nyugodtan menj el egy pszichóhoz, egyáltalán nem szégyen. Lehet, hogy gyerekkori lelki problémák állnak a háttérben, amelyeket a tudatalattidba nyomtál le. De a lényeg az, hogy senki más nem tud helyetted cselekedni, se a pszichó, se senki más, egyedül csak TE tudsz változtatni az életeden, mások legfeljebb csak segíteni tudnak (és ezt ne becsüld le, a támogatás sokat jelenthet). Először ki kell alakítanod az önbecsülésedet, és ne úgy gondolkozz, hogy "ha mások nem fogadnak el, akkor semmit sem érek", hiszen az emberek csak akkor fognak nagyobb eséllyel elfogadni, ha te is elhiszed magadról, hogy elfogadható vagy. Ez eléggé nehéz meló, elismerem, de nincs más kiút. Rengeteg a buktató, sok a gátló tényező, ráadásul sok az olyan ember is, aki keresztbe tesz neked. De ezekkel nem szabad törődnöd, csak a változás célja lebegjen a szemed előtt. Legyen életcélod, legyen önbizalmad, legyen normális énképed, ez a fontos. A nők nagy része nem bukik a határozatlan, "gyáva", túl gátlásos fiúkra (egyrészt ők akarnak támaszt találni a pasikban, másrészt meg ugye a párkapcsolat célja az utódnemzés is, és a biológiai ösztönöktől vezéreltetve a nők legtöbbje a férfias férfiakat keresi, mivel így nagyobb esélye van egy életerős utód megszületésének; ez sajnos így működik, és részben ezért is van, hogy sok nő a macsóságot összetéveszti a bunkósággal). Az ismerkedés egyébként úgy működik, mint sok minden más: rengeteg gyakorlással. Elsőre nem fog menni, de még másodjára és sokadjára sem. Közben rengeteg kudarc ér, mert ez így szokott lenni. Elismerem, hogy egy gátlásos fiúnak nehéz ismerkedni, de nem lehetetlen.

A saját példáim talán segíthetnek. Én sem vagyok az a nagy odamenős, de néha megtettem/megteszem. Sokszor féltem én is az elutasítástól (még most is félek), de van egy titka az egésznek: el kell kapnod azt a pillanatot, amikor úgy érzed, hogy van bátorságod odamenni. Gondolom, neked is vannak ilyen pillanataid. Na ezeket használd ki. Ne gondolkodj, mert akkor addig húzod az időt, hogy elszalasztod a lehetőséget. Gyűjts magadban az erőt, és fogod érezni, hogy van egy alkalmas pillanat, amikor van benned bátorság. Ilyenkor kell "támadnod". Egyszer én is így mentem oda egy csajhoz a buszmegállóban. Görcsölt a gyomrom, féltem, de úgy éreztem, most vagy soha, aztán odamentem, és megkérdeztem tőle, segíthetek-e felvinni a bőröndjét a buszra. Aztán a beszélgetés során kiderült, hogy a szüleink ismerik egymást, és hogy vannak rokonai a falunkban, és végül is egyfelé utaztunk. Többször is utaztunk együtt hazafelé, de volt barátja, én meg tiszteletben tartottam. Ami a lényeg: le kell tudnod gyűrni a félelmedet. A "csajozásban" sokat segíthet, ha van humorod, sok nő bukik az ilyesmire. Egy-két jól kiosztott poén, és máris megkedvelhetnek. Esetleg járj olyan helyekre, ahol vannak lányok is (tanfolyamok, különböző klubok stb.). Nem kell rögtön letámadnod senkit, és megvan az az előnye, hogy önmagadat tudod adni pl. egy tanfolyamon egy szituációs játék során, vagy egy klubban egy aktuálisan megnézett filmet követő beszélgetésben, és észrevétlenül kialakulhat irántad valamiféle vonzalom egy-két lányban. Most megint egy saját példa: egy tanfolyamon volt egy nagyon jó csaj, tíz pasiból tíz tutira beindult volna rá, én meg még álmomban sem mertem volna arra gondolni, hogy akár csak szóba is állna velem. Aztán egy idő után kezdett összecsiszolódni a társaság, mindenki megmutatta ilyen-olyan tehetségét, kezdtük szépen megismerni egymást (persze mindenki számára volt néhány ismerős ember a társaságban). Egyszer az egyik beszélgetős szituációs játék során többek között ezzel a csajjal kerültem egy csoportba, és ő hirtelen rákérdezett: "egyébként van barátnőd?". Én meg hirtelen megszólalni se tudtam, tőlem soha egy nő sem kérdezett ilyesmit, arra pedig főleg nem számítottam, hogy ő feltehet nekem egy ilyen kérdést, egész életemben azt hittem, hogy az ilyen típusú "jónők" csak kinevetnének meg letojnának, erre itt volt ez. Nem lett belőle semmi, az én hibámból, de a lényeg az, hogy a jelek szerint még belőlem is kinézett egy nő valamit, ráadásul egy "csúcskategóriás" nő, aki a legjobb pasikat is megkaphatná. Mindezt úgy, hogy távolról sem tartom magam "jópasinak", és nem is kaptam túl nagy elismeréseket az életem során. Vagy máshol voltak olyan lányok, akik mentek cigizni, és hívtak magukkal, hogy tartsak velük (egyébként nem dohányzom), beszélgessünk közben, pedig nem vagyok az a nagydumás (sőt inkább szorongásos és gátlásos alkat), de mégis "csoda" történt, és voltam annyira szimpi számukra, hogy magukkal hívjanak. Igaz, ők falubeliek voltak, bár korábban nem sokat beszéltünk, mert ritkán találkoztunk. De itt is az a lényeg, hogy magukkal hívtak, vagyis bárkivel megtörténhet, hogy rokonszenves lesz egy nő számára, még ha az esetleg nem is potenciális partnerként tekint rá, hanem "barát barátként", haverként, akármi. Nagyon kevés esetben fordul elő az, hogy első pillantásra beléd zúg egy nő, sokszor csak barátság lesz belőle, vagy esetleg semmi. Haladj apró lépésekben, először tanuld meg azt, hogyan lehet ismerkedni, ne rögtön azzal akard kezdeni, hogy meg szeretnél hódítani valakit. Előbb azt kell begyakorolnod, hogyan viselkedj nők közelében, fontos, hogy merj kommunikálni velük. Aztán ha ez már megy, akkor rögtön lesz sikerélményed, és egy idő után már te fogod "levadászni" a nőket, ahogyan egyébként ennek mennie kell (mert a nők elvárják, hogy "levadásszák" őket, ez a férfi kötelessége). Semmi nem lehetetlen, ha velem megtörténtek ilyen dolgok, akkor neked is menni fog. Ezek csak apró dolgok, de építhetik az önbizalmat, és ha nem tudod "kezelni" a nőket, akkor hiába vágysz kapcsolatra, előbb ezt a lépcsőfokot kell gyakorolnod (vagyis hogy egyáltalán elfogadjanak a nők, és szóba álljanak veled), utána jöhet az igazi csajozás. A pénz meg nem minden, aki számára csak a pénz a fontos, az ..... (ide tetszés szerint be lehet helyettesíteni bármit). A gátlásosságod a legnagyobb baj, a nők ezt rögtön leveszik, és ez nem túl jó pont náluk. Nem lesz könnyű, de változnod kell, a saját érdekedben. Sok sikert, és ha valami kérdésed van, nyugodtan írj privit.

Ezúton kérek elnézést mindenkitől, hogy gyakorlatilag a Csendes Dont is felülmúló nagyregény terjedelmében írtam, de talán tudtam valami hasznosat mondani.