Mi a véleményetek erről? Nagyon béna lett? Saját készítésű

Sok csalódás ért már az életben,

Próbálom fájdalmam leírni a rímekben,

De rájöttem leírni lehetetlen,

Pedig állítólag nincsen csak tehetetlen.

Amikor már megvan a fény az alagút végén,

Mindig visszahúz valami a mélyén,

Úgy érzem nem birok tovább élni,

És elkezdek egyre jobban féni.

Mindenki aki fontos egy idő után elvesztem,

Az emberek jönnek és nevetnek körülöttem,

Senki nem érti milyen még át nem éli,

Valamit elveszteni ami fontos és félti.

Mi lehet a jobb? Magányosan élni?

Vagy inkább rettegve lelépni?

Öngyilkosként ereimet feltépni?

Futni mindentől mint aki nem érti?

Próbálom megoldani a problémákat,

Mégis olyan mintha én lennék a bánat.

Pedig semmi rosszat nem akarok én,

De nem értik, meg mindent nem ahdatok én.

Aztán jöttél te és kijutattál a fényre,

Éreztem milyen a nap és az ég kékje,

Majd jött valami felhő zörögve,

És beesteél velem a gödörbe.

Most itt vagyunk ketten a barlang mélyén,

Nem érjük el a kiutat a végén.

Kevesek vagyunk mi még ketten ehhez,

Kiutat kell keresni, megyek melletted.

Egy-két ember néha hallja kiáltozásunk,

Mit sem törődve vele nem érdekli kiabálásunk.

Csak rúgják lefele a tömérdek sok homokot,

És a fény egyre jobban csak halványodott.

Mára már szinte már nem látni semmit.

Sötét minden, és a fény sincsen itt,

Lehet, hogy mindketten örökre bentragadunk.

Talán néha egy-két napra kijuthatunk.

De lehet hogy nem kéne, mert nagy az értéke,

És lehet odakint egyszer talán mindennek vége.

Nekem nem kell semmi más, csak egyetlen dolog már,

Élj boldogan velem vagy nélkülem örökkre, jó soká.