A párom katononának akar menni . S és én nem akarom h beszéljem le?

Hogy beszéld le? Pont úgy, ahogy te szeretnéd,hogy téged lebeszéljenek valamiről, amit nagyon akarsz ! Nálad mi működne talán azt próbáld ki.

Ha nem fogadod el, ez csak feszültséget okoz, miért nem választottál, vagy változtattál hamarabb párt, ha már tudtad, hogy ő ezt akarja, és dolgozik is érte.

Egyébként nem rossz hivatás az. Te nem mehetsz vele ?

nem szeretnek illuziorombolo lenni,de egy 19 eves kissracrol beszelunk...mikor menjen,ha nem most??

Mert vagy,ahogy altalaban lenni szokott,nem 19evesen talalja meg elete szerelmet,es lehet hogy visszamondana a katonasagot,aztan par honap,ev mulva szakitotok...te meg elvetted tole a szabad dontes jogat,hogy szakmat valasszon....

Ha meg egyutt kell lennetek mert ez van megirva a Sors konyveben sb, akkor ugyis ugy sodor titeket az elet... De nincs jogod megszabni neki...mikor eljen,ha nem amig ilyen fiatal?

Ha a 30 x eves ferjed akarna katonanak menni, csaladtervezes alatt vagy ugy,hogy mar van netan kisgyerek AZ mas! Ott a ferfinak kotelessegei vannak, es elvileg mar dontott egy eletmod mellett... Igy le kellene beszelni... Mig jelen esetben nem errol van szo...

én addig hisztiztem mig meg nem gondolta magát...

(ismerőse kinn van,pár hónapja 1 hónapig nem volt róla infó,párom akkor mondta h most már akkorse menne ha küldenénk,se nekem se az anyjának nem kivánja azt az idegeskedést)

pedig ő is huszonkevés éves csak

Ebben az esetben más a helyzet, féltheted, de nem mondhatod meg hogy mit tegyen.

(egy válaszadó voltam aki azt mondtam, hogy ha családalapítás mellett vagytok akkor semmiképp ne menjen...)

A válaszadónak meg üzenem, hogy csak jelképesen mondtam, hogy "mi köze"...tudom, mi a NATO és a nemzetközi szerződés.

Na üdv

Ha lebeszéled, téged fog okolni hogy nem teljesíthette be a gyerekkori álmát. Boldogtalan lesz, és úgy érzi majd, hogy te vagy az oka. Lehet, hogy elváltok, és csak annyi marad belőle, hogy lebeszélted. Lehet, hogy az életét meg mented így hiszen, lehet, hogy meghalna amúgy. De az is lehjet, hogy szuper anyagi helyzet, férfias, küzdő élet, és önmaga megélése, kiművelése.

Ki az, aki a sorsot kiszámíthatja? Ha az a sorsa, hogy katona legyen, úgyis az lesz. Megható történet a vietnámi háborúból hasonló kérdésről: Danielle Steal: Levelek Vietnamból.

basszus, idegenlégiósnak megy, vagy mi? ennyi idősen az embert nem lehet megállítani, ha valamit a fejébe vesz, azt végigviszi.

ne akard lebeszélni, ha sikerül neki kimennie, akkor a sors így akarta.

Végigolvastam a kommenteket, hát jókat mosolyogtam néhol:)

19 évesen miért lenne fiatal? A legtöbben ekkor kezdik, érettségi után a katonaságot. Mégis mikor menjen, 30 évesen? A 30 éves katona már öregnek számít. Oda fiatalok kellenek. Szerintem ez egyértelmű.

Én párom is katona, érettségi után, 19 évesen kezdte, tiszthelyettesi sulit végzett. Most 22 éves, biztos állása van, egyre nagyobb lépésekkel halad fel a ranglétrán, és ezt bizony nem sok fiatal mondhatja el magáról. A legtöbb srác ilyenkor még lógatja a lábát valami mondvacsinált egyetemi szakon, és anyuciék nyakán élnek, mi lassan a saját lakásunkba költözünk be.

Egyébként nem olyan nagy dolog egy misszió, ellenben annál több pénzt kap érte az ember. Én párom eddig még csak koszovóban volt, havi kb 350et kapott, ami a magyar átlagfizetések mellett nem kicsit jó. És ott kint csak járőrözni kellett, szolgálatot adni, meg segget vakarni, volt hogy napi 8 órát msneztünk. Tényleg, tiszta életveszély...

A távolságot pedig egy érett, tartós, szilárd kapcsolat simán kibírja. Fél évet voltunk külön, ez alatt középidőnél 1 hetet találkoztunk. És utólag azt mondom, fél lábon is ki fogom bírni a következőt:) Sőt, ha lehet mondani, én úgy érzem, még jót is tesz a kapcsolatnak, mert ennél jobban semmi se tudja fenntartani a szenvedélyt. 3 hónap vágyakozás után végre megcsókolni a másikat, és..na inkább nem részletezem:) De ennél kevés jobb érzés van a világon:)

Egyébként meg egy átlagos munkanap náluk is ugyan úgy néz ki, mint akárki másnak, reggel 7kor elindul a munkába, 4kor végez, legkésőbb 5re otthon van, péntekenként előbb is, a hétvégéken pedig ugyan úgy pihenünk együtt, mint akárki más. Hébe-hóba előfordulnak 24 órás szolgálatok, vagy 2-3-4 napos gyakorlatok, és ennyi. Külszolgálatra meg nehogy azt hidd hogy évente viszik ki az ember. Még ha nagy mázlija van, és beválogatják (mert az is van) az összesbe, akkor is van közöttük 1-2 év (egyébként nem is nagyon szokták engedni hogy valaki egyik misszióból a másikba ugráljon).

És még pár előnyt említsek: x év munkaviszony után (ha jól tudom 5), a honvédség albérlettámogatást fizet, ami azt jelenti hogy kifizetik nektek az albérleteteket. Később szolgálati lakást is lehet igényelni, vagy lízingelni lehet lakást, ami annyit tesz, hogy a hiteletek nagy résztét a honvédség fizeti (mondjuk előtte jópár évig elég kevés pénzért kell gályázni, de a magyar munkaviszonyok között ez istenkirály meló). Ezenkívül nem áll fenn az a veszély hogy az utcára kerültök, vagy hogy párod elveszíti a munkáját. Plusz a katona srácok általában elég szép szál, izmos srácok:)

Én is csak annyit tudok mondani, hogy ne próbáld megakadályozni. Ha neked ez az élet nem felel meg, akkor menj, és keress valakit, aki ott fog ülni a szoknyád mellett. Tuti lesz jelentkező a helyedre:)

Ja és pacsi a lánynak, akinek kint van a párja afganisztánba! Én párom is majdnem ment a mostani turnussal, de az uccsó pillanatban 10 hónapos nyelvtanfolyam lett belőle (amit mellesleg szintén a honvédség fizet neki, kérdező:))

Ha nem akarod, mondd el neki, és az érveidet, érzéseidet. Nem árt kibeszélni alaposan ezt kettőtök között.

A családunkban van egy fiatal pár, akinek a férfitagja katona, és évek óta hol Egyiptomba, hol Koszovóban, most pedig az USA-ban van, pedig nem is tiszt, csak tiszthelyettes. Ők nagyon jól megvannak, a felesége jól tolerálta az eddigi távolléteket (kisgyerekük van, vele van elfoglalva), és a katonaság költségén utazhatott ki Egyiptomba is hetekre, na meg most együtt vannak kint az USA-ban, és gyönyörű lakást kaptak, ott lehetséges volt a családdal menni. Ez számomra egy pozitív példa, de biztos van olyan is, ahol nem működik a távolság miatt a kapcsolat olyan jól.

Ha ez az álma, én nem beszélném le róla, mert

1. szereti, vonzza valamiért (fő érv)

2. biztos állás, és az esetek többségében azért nem veszélyes, illetve nem jobban, mint a sok kórokozó egy kórházi ápolónőre (bocs a katonáktól, de 99%-ban ez van)