Az ember életének ez lenne a legszégyenletesebb és legalljább valósága?

Tudjátok én úgy érzem hogy átok ül rajtam. Vannak emberek akiknek sehogy nem sikerül összejönni senkivel.Akárhogy türelmesednek, optimizmusosodnak, cselekszenek a lényeg mindig ugyanaz.NEM KELLESZ. Sokszor különösebb kommentár nélkül.Nem a külső számít?

Egy átlagos külsővel úgy néz ki mehetek a malterkeverőgépbe..hiába szépítem.

Senkit nem hatnak meg a szép szavak sem, és a szeretni vágyásom sem. Rá kellet jönnöm és el kellett fogadnom hogy kár a gőzért, jöhet hát a tavasz, és a kikelet.

Nagyon öregnek érzem magam 25 évesen.

Korporsóra gyűjtsek? Igen ez is lehet egy motiváció de ez nem motivál.

"Az élet olyan, mint egy doboz csokoládé.

Olcsó, haszontalan ajándék, amit senki sem kér. Nem visszaváltható, csak csendben fogysztható. Megesszük, mert ha már megkaptuk, legalább ne vesszen kárba; habzsoljuk, pedig igazából nem is ízlik...

Igaz, néha találunk köztük krémeset, vagy tejszínest - de azoknak az íze túl hamar elvész a szánkban... És a doboz alján ott maradnak a fogtörő mogyoróval töltött étcsokik - amiket, ha elfogyasztunk, nem marad másunk, mint egy üres doboz, tele aranysárga gyűrött papírgalacsinnal.,,