Szerintetek érdemes lenne újra megpróbálnom vele?

Elmesélem nektek a hosszú történetem, őszintén és lehetőleg az egészet, de azért tömören....

14 éves fiú vagyok, és megismertem egy 15 éves lányt 1 hónapja. Azóta nagyon sok minden történt, de csak sorjában....Megismerkedtünk, és ahogy az lenni szokott, megkedveltük egymást, bejöttünk egymásnak stb..Az iskola ahova járok, az szakiskola is, tehát a lány oda jár szakiskolába, én pedig általánosba..Ismerkedésünk elején összehaverkodtam a lány egyik fiú osztálytársával, aki járt már a lánnyal. Mondott pár dolgot, hogy a lány éretlen kicsit, sokszor nem tudja eldönteni, hogy mit akar, nem gondolja meg, hogy mit cselekszik. Ettől függetlenül azt mondta, hogy jöjjek össze a lánnyal, egy próbát megér, mert amúgy jóféle lány. Ez meg is történt, mindösszesen 2 hetet jártunk, eközben a lány volt barátja is bekavart, ugyanis ennek a lánynak, az a fiú volt az első szerelme, és nem nagyon tudta elfelejteni..Ezzel nem is lett volna baj, főleg, hogy mondta, hogy megpróbálja elfelejteni, ami szerintem sikerült is. Nos, ugye előbb említettem, hogy két hetet jártunk...

Ő szakított velem, mert idézem "nem tudtunk egymáshoz közeledni, ő komoly kapcsolatot akar, és ezt tőlem nem kapja meg"...Erre nekem az volt a reakcióm, hogy beszéljük meg, ugyanis bármit meg lehet beszélni, és miért ne csinálhatnánk mindent másképp, ha én is komoly kapcsolatot akarok..Ettől függetlenül nem tudom, hogy mi a baj, ha mindketten ugyan azt akarjuk, még is szakított velem. Eltelt pár nap (kb. fél hét) eközben természetesen az egész suli rólunk beszélt, (amikor összejöttünk akkor is mindenhol mi voltunk a téma...) kavart mindenki, kitalált mindenki mindent, végül az lett a vége, hogy ma beszéltem a lánnyal, legalábbis megbeszéltünk mindent és azt mondta nekem, hogy nagyon szerelmes belém, és velem szeretne lenni...A szakításnál az ürügy, hogy miért szakított velem, pedig csak fedősztori volt, mert nem azért szakított velem. Azért szakított velem, mert nagyon szeret, és nem akart volna nekem fájdalmat okozni. Ugyanis az osztálytársai mind mondták neki, hogy csak kihasznál engem, meg hogy ne hülyítsen, meg ne játszadozzon velem, erre ő úgy gondolta, hogy akkor inkább szakít velem, nem akar nekem fájdalmat okozni, ha esetleg később valami hülyeséget csinálna, mert szeret engem. Erre pár napra (a szakítás után) döbbent rá, hogy szeret engem, és velem akar lenni...

Ma, mikor beszéltünk erről, nagyon nagyon őszintének tűnt, ennyire még sosem láttam kiborulva, majdnem sírt is, remegő hangon mondta, hogy szeret engem, és velem akar lenni...Én viszont nem tudom mit tegyek...Higgyek neki? Szerintetek igazat mond? Szívéből beszél? Tényleg szeret engem? Összejöjjek vele, megpróbáljuk megint? Lenne értelme? =/// Mi a véleményetek erről? Ugyanis én nagyon szeretem, és amúgy sem tudok én lányt megbántani semmilyen körülmények között, azzal, hogy elküldöm...=(

Hát kb. ennyi....A teljes történet amúgy sokkal sokkal bővebb és még szinte semmit nem mondtam el, de ha írtok véleményeket, és gondolatokat, akkor majd hozzáfűzésekkel megpróbálom kiegészíteni a történetet....Köszönöm, ha segítetek, mert nem tudom mitévő legyek..=/