Miért baj ha valaki nem olyan "legyünk csak barátok" típus?

Ismerem ezt a típust, nekem is volt hozzá "szerencsém"... Képzeld, mi addig eljutottunk, hogy már öngyilkossággal fenyegetőzött... Persze esze ágában sem volt csinálni semmit (hála az égnek). Nagyon megijedtem, de nem azt a célt érte el, amit tervezett. Elmondtam neki, hogy milyen alkanak tartom, meg hogy mi róla a véleményem. Ezek után "normális" lett, de már nem beszélünk.

Szerintem az a legjobb, ha figyelmen kívül hagyod. Ha kell, közöld vele még egyszer egyértelműen, hogy neked nincs szükséged egy ilyen kapcsolatra- semmilyen értelemben. Ha nem válaszolsz az üzeneteire sem, akkor egy idő után szerintem abbahagyja.

Azért írok ennyire drasztikus dolgokat, mert én is azt a hibát követtem el, hogy próbáltam vele megértetni a dolgokat, ápolgattam a lelkét, de nagy hibát követtem el vele.

Ohh, addig örülj, míg itt megáll. Én is próbálkoztam egy sráccal, de nekem se jött össze. Én szakítani akartam, mert sztem így volt tisztességes, ő meg azt kérte, h csak szünet legyen. Én meg tudtam, h nekem szünet után se fog megváltozni a véleményem, de mégis belementem, mert azt hittem, neki így könnyebb lesz. De a szünet sem segített rajtunk, megmondtam neki, h ne folytassuk, mert tudom, h nem lenne őszinte kapcsolat, ha belemennék. (azért ezzel a szóval mondom, mert igazából nem randiztunk olyan sokat, h azt már kapcsolatnak lehessen nevezni, szóval még nagyon az elején voltunk) Jól éreztem magam, ha vele voltam, de mégjobban éreztem magam, ha nem voltam vele. Egyáltalán nem hiányzott...

Aztán fölajánlottam neki, h legyünk barátok. Ezt először nem akarta elfogadni, mert h "nekem van egy fix baráti köröm, abba te már nem férsz bele" mondom, ha nem, akkor nem. (Addig jó nekem, legalább nem fog zargatni) Alig h letettem a telefont, máris csörgött megint (kb fél órával később) Hogy ő gondolkodott, és h tényleg lehetnénk barátok (mint ha legalábbis ő szakított volna velem)

Én meg mondtam neki, h "te még a haverságra sem vagy kész, nem h a barátságra", sztem jobb lenne, ha itt elfelejtenénk egymást.

Na, innen már nem részletezem, a lényeg az, h utána még hetekig zaklatott, minden fórumon (mint később kiderült, az anyja tanácsára, aki azt mondta neki, h hívogasson, ostromoljon, mint a húgaival tették a fiúk, és én majd beadom a derekam) Hát, durva eszközökkel kellett leráznom.

És tudod, mi a legszebb az egész történetben? H több, mint 1 év telt el azóta, és most vettem észre, h egy közösségi oldalon rámnézett a mostani barátnője, kint róluk egy közös képpel, amiről az sugárzik, h: "lásd, én boldoggá tettem őt". Hahh. Hol érdekel ez engem?!

Szóval csak azért meséltem el a történetet, h örülj neki, h itt megáll, és nem kezd el hívogatni, meg mindenféle módon zaklatni!

ja, előző vagyok:

én úgy ráztam le végül, h azzal fenyegettem, h ismerek befolyásos embereket (ami igaz is), és seperc alatt el tudom érni, h bírósági ügy legyen belőle. (Bármilyen ürüggyel, nem feltétlen "zaklatás".)