Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hallgassak az eszemre vagy a szívemre?
Barátommal 9 hónapja vagyunk együtt..mostanában azonban már egyre több veszekedésünk/nézeteltérésünk van:S
Kezdek belőle kiszeretni:( Pedig azt hittem,hogy ezt sose fogom érezni..De sajnos eljött.. Én nem hibáztatom semmiért..mindkettőnk hibája,hogy így alakult.
Szünetet kértem, de nem tudta felfogni.Mondtam neki,hogy már nem szeretem úgy ahogyan kellene. És jobb lenne ha vége lenne. Erre bepánikolt és mondta,hogy tudja ,hogy szeretem, meg ő is szeret.Nem akar elveszíteni.
Tudom,hogy szeret..nagyon szeret..
De én már nem.. De féltem mert azt mondja, hogy akkor elteszi magát láb alól. Féltem..mert nem akarom,hogy csináljon amgával valamit, és nem akarok lelkiismeret furdalással élni.
Már lassan 2 hete nem találkoztunk és egyáltalán nem hiányzik:( Az elmúlt egy hónapban amikor amikor hétvégenként találkoztunk.. sírtam hétvégén ,mert nem akartam,hogy jöjjön, mert feszélyezett vagyok mellette. És nem érzem jól magam vele.Hallgassak az eszemre vagy a szívemre?
Az eszem azt súgja,hogy: szakítsak,mert csak szenvedek, és nem akarok hazugságban élni, de nem akarom megbántani, mert szeretem mint EMBERT!
A szívem pedig azt súgja,hogy : ne szakítsak, ne okozzak neki fájdalmat, maradjak vele, és nem nézem a saját érdekeimet. Hanem folytatom amit már az elmúlt fél hónapban. Szenvedek mellette, de nem akarok a lelkébe tiporni.
Attól is félek,hogy mi lesz ha más nem fog így szeretni mint Ő.Mit tennétek a helyemben?
Én 15/L Ő:17/F
Ezt úgy hívják, lelki terror.. lehet h nem tudatos, de akkor is ezt teszi veled.Ő önző..nem érdekli h te szereted e vagy sem , ő igen.Ha igazán szeretne, nem lenne önző, megértené és azt nézné h te boldog légy
Annyit tehetsz h szólsz a szüleinek, fokozottan figyeljenek rá.Ha ez megnyugtat
9 hónap az szép idő együtt :)
Tudod, egy idő után eltűnik a másik varázsa, már nem figyelünk rá úgy, szavainkat, viselkedésmódunkat sem gondoljuk meg úgy,mint előtte, hogy ne bántsuk meg...
A veszekedést/ nézeteltérést meg lehet beszélni, túl lehet lépni rajta, ha megfelelően van kezelve. Egy kapcsolat sem mentes az ilyesmitől, valami történhet, nem vagyunk egyformák vagy épp stressz/fáradtság miatt kissé ki vagyunk borulva, de ezeken mind túl lehet lépni, ha mindketten akarják.
Talán meg kellene próbáld megbeszélni vele azt, amit érzel. Hazugságban nem élhetsz, mert ezzel mindkettőtöknek ártasz. Gondolom tudod,hogy egy adott pillanatban - ha ez így fokozódik továbbra is - kiborulsz. Ami pedig az ijesztgetéseit illeti - hogy elteszi magát láb alól -, hát jó lenne, ha kicsit felnőne és nem így próbálná megoldani a problémát. Kérdezz rá,hogy neki az jó, ha ezzel ijesztget téged, mondjuk megsajnálod és vele maradsz? Mert ezért vagy még mindig mellette. Tedd föl neki ezt a kérdést és kérdezd meg azt is tőle,hogy adott esetben, ha neki mondanák ugyanezt, mit csinálna? Próbáld vele beszélni. Remélem sikerülni fog és nem csak azzal jön majd minden kérdésre, hogy ő nem bírná nélküled ki.
Találd meg a választ arra is,hogy miért is/ milyen oknál fogva indult el benned ez az elhidegülés iránta és mond el neki.
Remélem nem süket fülekre találsz majd, ha úgy döntesz, hogy beszélsz vele.
A válaszolók nem ismerhetik részletesen a kapcsolatotokat. Tehát mindenképpen a te döntésed legyen.
Attól meg ne félj,hogy egyedül maradsz. 15 éves vagy... Ő meg 17. Mindkettőtöknek kell még érni. Nem gúnyosan mondom ezt. De majd meglátod mennyi minden vár még rád.
Sok sikert! :)
Szakitottunk..nagyon fáj nekem is..
de neki még jobban..de ennek igy kellett lennie..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!