Barátomnak én vagyok az első,4 hónap után kezdi kimutatni hogy milyen valójában. Ez csak rosszabb lesz ugye?

22 éves. Azért tetszett meg ennyire, mert nagyon kedves, udvarias volt, megértő, egy rossz szava sem volt hozzám. El voltam ájulva hogy mennyire egyformák vagyunk. Elismerte, hogy rossz neki is mert a szüleivel is néha rosszul bánik, utálja ezt magában, hogy a szeretteivel ilyen. Elkezdett bunkózni velem is, persze semmi sértőt nem mond, a baj az hogy kioktató, lealacsonyító hangnemben beszél, ha van valami félreértés, sőt akkor is ha arról van szó hogy valami rosszul esik nekem. Régebben nem ilyen volt.

Direkt mondtam pedig az elején hogy mutassuk az igazi oldalunkat, én így tettem. Erre azt mondta hogy akkor elijesztett volna...de így jobb hogy utóbb derült ki?

Úgy bánom hogy neki adtam a szüzességem 4 hónap után (!!) mint a fene.

Egyébként bókol, dícsérget, csak sok esetben már nem úgy reagál a dolgaimra, mint amikor randizgattunk, kerek egy hónapig! Keres mindig egyébként, azt mondja szeret, bár már ebben kételkedem. Nem vagyok önmagam mellette. Az elején még a megértés volt a szavaiban, most már mint egy okoskodó, tudálékos apa, adja a tanácsait.

Ez már csak rosszabb lesz, ugye?

19/l