A lányom és a barátja sokszor veszekednek és vitáznak, bár állitólag jobban szeretik egymást mint bármit. én nem hiszem ezt, a szerelem nem ilyen. Vagy mégis?

Az istenes nevelésedhez ennek semmi köze!!!

Az valóban az ő dolguk, hogy hogy viselkednek egymással. Ha neked nem ez az elképzelésed egy szeretetteljes párkapcsolatról, akkor nem ez az elképzelésed, tudod a vélemény olyan, mint a segglyuk..... Attól még, mert ők nem úgy élnek, ahogy te elképzelted, ugyanolyan emberek mint te, csak mások. Legyen az a lányod, vagy a barátja! Joguk van úgy élni, ahogy szeretnének, úgy viselkedni egymással és a világgal, ahogy ők szeretnének.

Mi is agresszívak vagyunk egymással, beszédben is, modorban is a párommal, mert ilyen a vérmérsékletünk, ilyen az, amikor két dudás összekerül. Mégis meghalnánk egymásért, odavagyunk egymásért testileg is és lelkileg is. Mi is szoktunk csúnya szavakat egymás fejéhez vágni, na és? Mi dolgunk, mi eldöntjük, hogy mi az, ami rosszul esik, és mi az, amiről tudjuk, hogy nem csak a méreg miatt jön a másikból, hanem mogorvaságból, és akkor elbeszélgetünk róla. Mivel mi a barátom családjánál szoktunk lenni (nálunk különböző okok miatt nem lehetünk), így az ottani emberek látják a kapcsolatunkat, és a barátom szülei is furcsállják ezt a viselkedést sokszor, de nem szólnak bele, csak furcsán néznek ránk.

Az pedig egyedül a te hibád, hogy így leadtad magad. Nem neked kell eltartanod a lányod pasiját, nem neked kell rá főznöd, nem kell kinyalnod a seggét. Nem kötelességed, neked a saját gyermekeidről kell gondoskodnod, nem pedig máséról. Ha nem tetszik neki, amit épp főztél?! Kit érdekel? Akkor ne egyen, egyen ott, ahol olyan kaját raknak elé, ami tetszik neki....

21/L