Hibáztam valahol, mert nem látom!?

Nyugodtan, őszintén írjátok le a véleményeteket!

A történet ott kezdődik, hogy összejöttem egy sráccal, jártunk három kemény hónapot. Nagyon szerettem, viszont én voltam neki az első, nekem ő meg a 3.. Olyanokat csinált, hogy persze az elején az ember elnézi, viszont a türelmem véges lett, mikor ugyanazt a problémát százegyedjére is előveszem és mutatom, hogy mit változtasson. Persze,hogy egyik fülén be a másikon ki.

A srác alapjáraton nagyon félénk, visszahúzódó, önbizalom nulla. Viszont a gondolatai pont,hogy már már erőszakos gondolatok voltak.. Igyekeztem kihozni belőle, hogy felszabadultan éljen.

Nem ment, a kapcsolatunk is tönkrement, viszont egyrészről ő kérte, hogy maradjunk jóbarátok ( már van egy nagyon nagyon jóbarátom, gyerekkori expárom :) ismerik egymást, innen vette az ötletet). Eleinte nem akartam, mert mérges voltam rá. Nem vagyok híve a rövid kapcsolatoknak, Eddig hosszú kapcsolataim voltak.

Aztán egyik napról a másikra talált chat-en egy lányt (nincs evvel gond), és elmesélte nekem, hogy ki ő mi ő...

mivel már nem csöpögött a beszéde felém, így mondtam neki, hogy MOST már szívesen beszélgetek vele, mert látom, hogy megértette, hogy nem megy ez nekünk.

A lány ránézésre sem volt szimpatikus, és finoman (jóh, ismerni kell, hogy elhigyjétek, hogy ez tényleg finom volt...) mutattam neki mindent, hogy miből gondolom a gondolataimat. Sokáig úgy tünt felfogta, amit mondtam, mire másnap kapom a hírt, hogy a lány lefeküdt az exével... Ráadásul a történetet úgy állította be, mintha megerőszakolta volna a barátja, de olyan elemekkel tarkítva,h letépte a harisnyáját, a bugyiját... Itt kicsit kiakadtam, hogy nehogy már elhiggye! Elhitte, adott neki még egy esélyt. A lány a nagy találkozásra nem ment el, a telefont nem vette fel, semmi az égvilágon.

Otthon drága Barátom wiskizett, mondtam igyál nyugodtan, majd felmosunk utánad. Közben a lány írt neki levelet, amiben olyan kifogások voltak,h mittoménkije hazajött, meg hogy félt, meg minden... Ott kiakadtam egy picit a lányra. Mivel kiposztolta az üzenőfalára, h milyen rohadtul érzi most magát, és iszik, a lány elkezdtett odairogatni. Én sem állhattam meg, h ne küldjem el finoman (de tényleg úgy) melegebb éghajlatra...

Szó szerint védtem a Barátomat, ahogy csak tudtam. Első körben letiltotta a hozzáférhetőségemet drága Barátom, utána elkezdett velem kiabálni, h mi a fszt csinálok.

Aztán mikor tényleg még finomabb célzással irtam, h boldogabb lenne a Srác nélküled, akkor végképp kitiltott mindenhonnan, kitörölte azt a hozzászólásomat, és újra elkezdett velem üvöltözni.

Végül bedurrant az agyam, és kitöröltem mindenhonnan... Persze előtte - szégyellem - de elküldtem a halálba...

Én tényleg segíteni akartam neki, mert nagyon labilis és naiv. Mind a ketten 21 évesek vagyunk, a lány 18 lesz.

A srác nem elég hogy labilis, de a világ fogalmáról kevés gőze van.

Elhiszem, hogy hagyni kell a gyereket leesni a fáról, h megtanulja,ne menjen olyan magasra, ha nem biztos magában, de azért egymás után kettő, ráadásul ilyen módon...

Ez a lány ki fogja semmizni...

Véleményetek? Hol hibáztam?