Van itt olyan ember, aki azért tűrte el sokáig a párja hülyeségeit, mert félt attól, hogy ha szakítanak, akkor egyedül marad?

Én ebbe a kategóriába tartozom. És szégyen vagy sem, de férfiként. A barátnőmmel sokáig nagyon jó volt a kapcsolatunk, de idővel előjöttek a külöbségek és kezdett nagyon elviselhetetlenné válni.Szívem szerint már megszabadultam volna tőle, de tisztában voltam vele, hogy nélküle nagyon sokáig leszek majd egyedül.

Persze végül bekövetkezett és sajnos tényleg az történt, amire számítottam. De már nem érdekelt, mert kibírhatatlanná vált.

Van itt olyan emebr, aki hasonlót élt át, akár fiúként, akár lányként?