Van olyan pasi aki ellent tudna állni egy ilyen csábításnak, ha van barátnője akit amúgy szeret? (bővebben lennt)

Háth nálam már nem ilyen szép a helyzet...

Ha valóban szeretem a páromat, és tényleg jól megvagyunk... erre azt értem: nem az a minden héten 2x szakítunk kapcsolat. Akkor valóban visszautasítanám, de alapból nem is hagynám hogy táncoljon stb. Mondanám neki "bocsi". Bár az egomnak rohadt jól esne és nekem ennyi bőven elég lenne.

Azt mondják, az intelligencia összefügg azzal, hogy mekkora eséllyel csalod meg a párodat. Ha okosabb vagy, sokkal kisebb a valószínűsége, hogy megcsalod, mert látod a következményeit előre, tudod, hogy se neked se a másiknak nem lenne ez jó hosszú távon.

Én nem tenném, és egyáltalán nem érzem magam búzának. Annak ellenére természetesen jól esne, ha ilyen helyzetbe kerülnék, hogy megtehetném, de ettől még nem tenném meg. 24f

Szia!

Én lány vagyok, tehát megfordítanám a helyzetet. Sajnos én már csaltam meg a volt páromat, és az a bűntudat és undor, amit érzel miután megtetted semmit nem ér meg. Shakespeare-nek van egy szonettje, ami erről szól, hogy már akkor undorodsz az egésztől, miközben megteszed, és ez így igaz! Nagyon jól nézett ki a srác, szőke, hosszú haj, kék szem, izmos test, de mégsem tudtam a dolgot élvezni, mert az járt a fejemben, hogy a barátom otthon ül és rám gondol. Hát még utána milyen bűntudat gyötört! Nagyon sokáig egy ócska senkinek éreztem magam. Szerencsére tanultam az esetből, így most már biztosan állíthatom, hogy nem csalnám meg a páromat, nem engednék az ösztöneimnek, mert a kapcsolatunk fontosabb, mint egy röpke 'boldog' óra.

szerintem én ellent tudnék állni, ha szeretem a barátnőm. ha van otthon olyasvalaki akivel minden szép és jó akkor nem hiszem, hogy tudnék olyan kanos lenni, hogy megcsaljam, mert szarul érezném magam utána. ha annyira nagy lenne már a csábítás akkor gyors hazamennék vagy vitetném magam és letépném a páromról a ruhát.

23f