Van valakinek olyan sztorija, illetve történt már-e meg valakivel a következő eset?

Ez nem volt!!!De a fordítottba megtörtént!

Volt olyan szerelmem akivel 6 év után is ugyan az a tűz lobogott köztünk és csodálatos éjszakákat töltöttünk el,csak hát ami egyszer nem működött az máskor is tönkremehet!!!A szívem egy kis csücske örökre a lányé marad és az ő szíve csücske is az enyém marad amíg meg nem halunk...és soha nem lessz vele közös éjszaka,borozás,kirándulás ,stb... :(

25f

hát ha azóta volt több kapcsolata is, és hosszabb kapcsija is főleg ha most is van valakije, és ha ő szakított főleg ha okkal (akár ő hagyta el másért a lányt, akár a csaj csalta meg és azért dobta a lányt) akkor nem hinném, főleg ha ritkán találkoznak és nagy köztük a távolság, de ha nincs már senkijük, és véletlen vagy megbeszélve találkoznak, nem biztos hogy tudnának bízni egymásban, az sem biztos hogy egymásba szeretnek kölcsönösen.

Én egy exemmel se jönnék össze, akkorse ha jó pasi jó csaj, és mindketten egyedül vagyunk, akkor se ha ő volt az első, és hosszú kapcsolatom, a felejthetetlen, akkorse ha rég nagyon szerelmesek voltunk

nem az első kapcsolat a legfontosabb vagy legfelejthetetlenebb az életünkben, hanem akit nagyon szerettünk, nagyon megszoktunk, vagy aki utonjára volt

Felmelegitve csak a tökfözelék jó!

De bármi megtörténhet..

Volt hasonló.Jártam egy lánnyal akivel nagyon egyszerre moccant az agyunk és neki én voltam az első és nagyon egymásba szerelmesedtünk , felejthetetlen élményeink voltak és a hétköznapokban is nagyon harmónikusan elvoltunk együtt.Kb fél évig amikor is az anyósjelölt kezdett bekavargatni és igaz nem neki akartam megfelelni de éreztem ha elfajulnak a dolgok és sokáig együtt leszünk sok kellemetlenséget fog még okozni nekem ő pökhendisége.Aztán 2 hónap különmászkálás után véletlenül összetalálkoztunk a lánnyal és rájöttünk ,hogy mekkora hülyeség volt külön lenni, amikor ennyire bejövünk egymásnak és ennyire jól érezzük egymást és magunkat együtt. Úgy testben mint lélekben. A következő fél év is csodálatos volt.Mert az anyósjelöltke eleinte vissza fogta magát de idő teltével kezdődtek kibukni ismét jellembéli fogyatékosságai. Másodjára már én voltam az aki karakán volt és azt mondtam ebből akármilyen szép is minden de ebből az intrikahadjáratból és lenézésből köszönöm de nem kérek.

Most 23 év távlatból amikor látnak és látják hol lakok és milyenben és milyen autóval járok és látják a családom felségem s gyerekeim süt belőlük a frusztráció!Mert a középszerűek fegyvere a lenézés és sajnos már nem tehetik meg.Amikor pedig látom , h néz ki most egykori szerelmem és hallom innen onnan, h csinálja az eszét...hát rosszabb éett mint az anyja vt akkor.

Tudom , h jól döntöttem anno és jól tettem , h nem ragadtam le ott .Hanem éltem még és kiéltem a fiatalság nyújtotta (többé kevésbé hedonista:) lehetőségeket és amikor ideje jött néhány próbálkozás után megtaláltam azt akivel immáron 18éve egészítjük ki egymást.