Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy felejtsem így el?
A szituáció a következő.
Van egy lány,akit már régebbóta szeretek. Ezt ő tudja is. Beszéltem vele nem rég és ez az érzés kölcsönös,ő is nagyon szeret engem,de nem akar velem párkapcsolatban lenni,mert nem akar komoly kapcsolatot most.
Nagyon jó barátok is vagyunk,bármit megtudunk egymással beszélni,sokat poénkodunk,vigyázunk egymásra,segítünk egymásnak a tanulásban...stb. (Osztálytársak vagyunk).
A szüleim is nagyon kedvelik,az ő szülei is engem. Mindig keressük egymás társaságát,nagyon sokat beszélgetünk.
De ez így pokolian NEHÉZ! Ha ottvan,akkor megőrülök,hogy nem érhetek hozzá "úgy",ha nincs velem,akkor pedig szintén megőrülök. Sajnos utolsó évben vagyunk középiskolában,ő valószínűleg elmegy egyetemre egy távoli városba,én meg itt maradok +2 évet. De ha ő elmegy,én lekaparom a falat,egyszerűen megfogok őrülni.
Teljes mértékben megértem és a legnagyobb tiszteletben tartom,hogy ő nem akar kapcsolatot,csak ehhez részemről hatalmas önmegtartóztatás kell,ami egyszerűen tönkretesz szellemileg.
Kíváncsi lennék a ti véleményetekre,hogy hogy lehetne ebből kilábalni és elfelejteni az iránta érzett szerelmemet!? Más lányok társaságának ilyen szempontból történő keresése (csajozás..stb) nem megy,mert egyszerűen folyton az jár az eszemben,hogy SZERETEM! Tűzbe mennék érte,meghalnék ha kell. Borzasztó...
Segítség! :)
Annyit még elfelejtettem leírni,hogy amikor mondta azt,hogy ő most nem akar komoly kapcsolatot,akkor hozzátette azt is,hogy "úgyis vége lenne és akkor nem lenne olyan a kapcsolatunk,mint most,azt pedig nem akarom,mert annál többet érünk egymásnak".
Ez engem borzasztóan bánt,meg valamilyen szempontból korrektnek is találom.
válasza:Hát, én valahogy sosem értettem az ilyet- hogy szeret, szeret, de nem akar kapcsolatot. Nem tudom, ez nekem kicsit sántít. Ha tényleg igazán szeretne (szerelemmel), akkor nem létezik, hogy nem jönne össze veled- ezt gondolom nagyon is jól érted. Ez a "úgyis vége lesz" csak kifogás, erre nem lehet alapozni, mert ennyi erővel semmit se kezdjünk el.
Hasonló helyzetben vagyok én is, nagyon át tudom érezni a helyzetedet, bár az én imádottam nem érez irántam semmit...nem tudom, melyik a rosszabb, de mindenképpen borzasztó. Én is úgy érzem, majd felrobbanok...és nem tudok tenni semmit. Nem tudom kiverni a fejemből. Erre nincs gyógyszer.
Igen,ez a dolog nekem is sántít. Én érzem,hogy szeret,néha odabújik,átölel,stb.
Nemrég voltam kórházban 5 napot,akkoris nagyon aggódott értem.
De én nem akarok nagyon nyomulni,nem akarok erőszakos lenni.
Érzem,hogy ez így nem fog tovább menni nekem,el kell engednem. De HOGYAN? :(
válasza:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!