Mit csináljak? Szakítsak?

18 éves vagyok, és még soha nem volt barátom. De most összejöttünk egy fiúval, aki nagyon kedves, rendes, aranyos, minden amit egy emberben keresek. De amíg távolról láttam a fiúkat, azt hittem ennyi elég, hogy kedves, megértő, és meghallgatja a problémáimat. De most, hogy mellettem van egy fiú, most látom, hogy a vonazlom is nagyon fontos. És én nem érzem, hogy vonzódnék hozzá. Messziről nagyon tetszett, és még így sem mondom, hogy csúnya, sőt helyes fiú. De valahogy úgy érzem, hogy megfulladok mellette, nagyon sok időt töltünk együtt, és szinte semmire sincs időm mostanában. Igazából nem érzem, hogy ez egy olyan nagyon nagy szerelem lenne, inkább, mintha barátok lennénk. Az ő részéről nagyon nagy a szerelem, az enyémről pedig csak így, barátságként van igazából.. nem tudom mit csináljak, nem akarom megbántani, de én így nem érzem jól magam, lehet hogy csak az a baj, hogy eddig nem volt barátom, és nagyon új az egész. És ezt neki is megmondtam, és mondta, hogy ad időt, még azt is tudja, hogy nem vagyok belé teljesen szerelmes, inkább csak barátként tekintek rá, de őt ez nem érdekli, azt mondja, hogy csak idő kérdése. Én nem tudom, nem érzem úgy, hogy ez idővel változna..múködhet így ez az egész? Így hogy inkább csak barátként tekintek rá.

És az is baj lehet szerintem, hogy mostanában nem vagyok kibékülve magammal, sok lelki bajom, van, és nem akarom őt terhelni ezzel, viszont éppen elég bajom van most anélkül is, hogy a kapcsolatunkon gondolkozzak, és rágódjak folyamatosan...nem tudom mit csináljak:(

egyszerűen nem tudok mellette úgy viselkedni, mint egy lány. inkább mint barát.

ti mit gondoltok, mit kéne csinálnom? szakítsak? vagy adjak még időt? köszi előre is! :)

18/L