Hogyan tegyem túl magam rajta?

A barátom szakított velem. Holnap lenne 1 éve, hogy összejöttünk. Életem legszebb éve volt. Fiatalok vagyunk még, 14, 15 évesek. Minden tökéletes volt. Sajnos messze lakunk egymástól, ritkán találkoztunk, de eddig működött. Azt mondta, hogy szeretné, ha csak barátok lennénk, mint 1 éve, és összezavarodott, nem tudja, mit érez. Szeret még, de egyre inkább úgy, mint egy barátot. Ha megpróbálnánk barátként, akkor lehet, hogy újra belém szeretne, de nem garantálja. Mindvégig annyira kedves volt, látszott, hogy nem akar megbántani. De ezt nem lehet másként...Az a baj, hogy én még mindig rettenetesen szeretem, nem tudok rá úgy tekinteni, mint egy barátra. Ha nem szakított volna ilyen mérhetetlenül kedvesen, akkor lehet, hogy nem fájna ennyire. Nekem viszont nem megy a felejtés. Már semmi nem érdekel, semminek nem látom értelmét. Nekem ő mindennél fontosabb...bármit megtennék, hogy újra belémszeressen, de tudom, a kapcsolatunk akkor sem lenne ugyanaz. Minden rá emlékeztet. A karkötő, amit adott, a közös képek, a naptárbejegyzések. Gőzöm sincs, hogy mit csináljak. Nem hinném, hogy bárkit tudnék így szeretni. Ennyire még sosem voltam ramatyul.14/L (tudom, fiatalok vagyunk, és számíthattam rá, hogy egyszer vége lesz, mert az első szerelem általában nem tart sírig. De biztos voltam benne, hogy mi kivételek leszünk)