Hogyan pótoljam a hiányát?

Távkapcsolatban élük a párommal és csak hétvégén tudunk találkozni mert dolgozik (én is csak nemrég óta vagyok itthon). És annyira borzasztóan hiányzik hogy az már fáj.Rengeteget sírok emiatt.Ha együtt vagyunk az két három nap és utána iszonyú hogy nem mellette alszok el,hogy nincs velem napközben.Mióta meg nem dolgozom ,azóta még rosszabb.Az is baj hogy amíg suliba jártunk szinte minden nap találkoztunk de mióta dolgozunk azóta alig.Egyszerűen nem tudom lekötni magam,egész nap arra gondolok hogy miért nincs mellettem és mennyire jó lenne ha megölelne.Hiába olvasok,netezek,tévézek,nem tudom elterelni a figyelmemet.Összeköltözni még nem tudunk mert előbb anyagilag stabillá kell válnunk mindkettőnknek.Amúgy minden rendben köztünk,csak egyszerűen borzasztóan megvisel ha nincs velem.Beszélünk is szinte minden nap,de az nekem valahogy nem elég.Úgy érzem magam mint aki halálosan szomjas és csak pár csepp vizet kap naponta.

Mit tegyek?Ki hogy viseli a távolságot a párjától?Hogy lehet ezt "túlélni"?

Lécci normális válaszokat írjatok.