Mit gondoltok erről a fiú-lány barátságról? F0nt0s. Lent történet.

Nos, 9. osztály. Itt ismerkedtünk meg. Tök jóba lettünk, mindenben megegyezünk. Egyre jobban megismertük egymást. Most ugye olyan 5 hónapja ismerjük egymást. Mindig odaül mellém szünetben beszélgetni, hülyéskedni, mindennap együtt kajálunk, és ha megtudjuk oldani akkor felmegyünk hozzájuk. Eddig még oké minden. De! Olyanokat csinál mostmár, hogy csapkodja a fenekemet, meg folyton bámul, meg kisgyerek módjára összekócolja a hajam meg ilyenek (persze ez mind röhejes, de akkor is...). Na mindegy, elég komplikált a mi kapcsolatunk. Mindenki körülöttünk azt hiszi, hogy járunk, meg ilyenek. Meg olyanokat mond ő, hogy lelkitársak vagyunk. Mindig a szemembe néz, mintha épp a vesémig akarna látni. Mindig megdicséri, ha új ruhám, vagy valamim van. Ilyenek. És ezeket már úgy teszi, hogy nekem már nem világos, hogy mit is akar. Ám de tegnap volt egy kijelentés ami számomra világossá tette ezt. Mentünk az utcán (hárman - én ő meg egy közös haverunk) és ő meg böfögött (pedig előttem ilyet nem szokott csinálni) és mondtam neki hogy "óóóh, ne is zavartasd magad..." erre ő hogy "ha tetszenétek (én meg a haverunk) akkor zavarna". Na ezek után, most így talán világos, nem akar semmit...bevallom nekem tetszik ő (de csak egy-két hete)de nem akarok semmit tőle, ezek után kérdem én ez igazi fiú-lány barátság, mivel hiába tetszik nekem én nem hajtom a találkozásokat, meg hogy beszélgessünk, mindig ő jön oda, ő kezdi? Én nem akarok többet. Akkor ő sem. Akkor nem értem miért mondják azt, hogy nincs barátság fiú és lány közt. (főleg legjobb barátok esetén)