Kiemelt kérdés? Ez lehetetlen?

Előre is bocsánat,ha hosszúra sikerül a szöveg. Vegyétek úgy,hogy csak kiemeltem a kérdést,hozzáírtam és így nem engedte kiemelni.

Szóval lassan 2éve van barátom.Már az elejétől fogva voltak vitáink,összeveszések,de mindig kibékültünnk.Ő nagyon hamar szerelmes lett belém,én nem igazán. Mindig ő hívogatott,ő jött hozzám,akár még titokban is. Sok ajándékot kaptam tőle,figyelmes is volt.Sosem csalt meg,nem jár bulizni,nem iszik.

Mikor 1hónaposak voltunk,már akkor azt mondta,hogy ő velem szeretné leélni az életét,össze szeretne költözni velem.

Aztán tett egy nagyobb lépést,elköltözött otthonról.Igaz pár utcával arrébb,de engem nagyon megviselt,mert tudtam,hogy lesznek köztünk változások emiatt. Lettek is,de nem olyanok,amit vártam.Közben a kezem is megkérte (bár nem vettem komolyan a korunkból adódóan)

Nyár végén megcsaltam,mással is találkoztam,ő néhány dologra rájött,meg el is mondták neki,de mégsem hagyott ott,mert azt mondta túlságosan szeret.(Volt,amikor ő könyörgött még akkor is)

Nekem még 2évem van a suliból,ő most fog végezni. Most olyan helyen lakik,ahol nem biztos,hogy maradhat.Voltak szakításaink,nem is kevés,és néhányszor azt mondta,hogy ő elköltözik innen,én meg elhittem.(A szakítások amúgy pár órásak max)

Na egyszer ugyanígy "vicceltem" vele egyet én is,azóta belátta,hogy rossz érzés.Megijedt,hogy elmegyek.

Na most,ugye ezen a helyen nem biztos,hogy maradhat,én meg teljesen belebetedtem,hogy mi lesz,ha elköltözik mégis.Ő rengetegszer elmondta,hogy nem fog,mert semmi sem fontosabb neki nálam,és amúgy is velem akarja leélni az életét,szóval nyugodjak meg.Mondta,hogy itt marad,keres munkát,és ha nem talál,akkor tovább jár suliba,aztán együtt megyünk tovább.

Sajnos még mindig nem tettem túl magam ezen. Mostanában amúgy is rosszul vagyok,egy ideje depresszióba estem...:(

Ma is viccelt,aztán teljesen letámadtam,hogy vegye észre magát,hogy senki se kíváncsi rá...ugye erre összevesztünk,aztán csak úgy köszönt el,hogy az arcomra adott puszit.

Egy nap amúgy többször is mondja,hogy szeret,és érzem is,meg tudom,hogy szavatartó,igazat mond.

De néha úgy érzem nem érdeklem,pedig minden nap találkozunk.Hétvégén mindig itt van,hétköznap is együtt utazunk,meg ahova megyek,oda elkísér,ha kell a hidegben vár.

De pl.van,hogy valamin kiakadok és írok neki egy smst,lecseszem,de mintha nem érdekelné annyira.Azt mondja ez nincs így,hanem elege van a sok hisztimből,mert hülyeségeken akadok ki.

Még hozzátennék annyit,hogy most ugye félek a költözéstől,és ezért rettegek attól,hogy ha picit összekapunk vmin,akkor meggondolja magát,hogy mi lenne ha mégis itt hagyna. Tudom,hogy ez lehetelen,de félek. És már folyton bevillan vmi ami ezzel kapcsolatos és ami rossz.

Most is összekaptunk kicsit,aztán mikor msnen beszéltünk,akkor rögtön úgy kezdte,hogy Hiányoztál Szerelmem(L) szóval megint én reagáltam túl...

Szerintetek felhívjam még most este? Vagy mára hagyjam?

Mit gondoltok?