Hogyan küzdjem le az esetleges előítéleteket?

Én azt tanácsolom - tudom, és elhiszem hogy nem könnyű - de próbálj meg nem foglalkozni velük, ha mindketten jól érzitek magatokat a kapcsolatban akkor ne érdekeljen benneteket más véleménye mert úgyse értenék meg. A fiad persze hogy furcsán néz rátok hisz vele egyidős a fiú olyan látszatot kelt mintha lenne egy második fiad.

Remélem sikerülni fog és boldogok lesztek! :)

Lesznek, akik igen, lesznek, akik nem. Nem kell vele törődni. Az a lényeg, hogy jól megvagytok egymással, a többi nem számít. :)

Tapasztalatból mondom egyébként, pár évvel ezelőtt majd' egy évig együtt voltam egy volt gimibeli tanárnőmmel, akinek 16 év előnye volt velem szemben. Nagyon jó, szép és tanulságos egy év volt; remekül megvoltunk mi is, több helyre is mentünk együtt és cseppet sem érdekelt, hogy hogy néznek ránk, jól éreztük magunkat - a baráti köre pedig kimondottan gyorsan elfogadott (egyet kivéve, ami még így is jó arány), mint ahogy őt is az enyém.

Bár persze a szülők már egy másik kérdés. Nem tudom, az övéi hogy vélekednek rólad (ha tudnak rólad egyáltalán), de sajna lehet, hogy fel kell készülnöd piszkoskodásra, ha megtudják. Ilyenkor jöhet a "A fiúk már felnőtt ember, stb. ...".

Ami meg a fiadat illeti, szerintem mielőbb mutasd be neki, ismerkedjenek meg. Ha megbarátkoznak, annál jobb. Az én akkori Kedvesemnek is volt egy fia (bár igaz, ő még valóban gyerek volt), de hamar megismerkedtünk és megbarátkoztunk így is, és tök jól kijöttünk vele (a mai napig).

Szóval hajrá, éljen az összhang, legyetek jóban és örüljetek egymásnak! Bármeddig is fog majd tartani a dolog, azt garantálhatom, hogy egyikőtök sem fogja bánni utólag a közös időt, és mindketten nagyon örülni fogtok ennek a csodás lehetőségeteknek. :)