Bonyolult helyzet. Nem tudom mit tegyek, nem akarok szemét lenni. Mit tehetnék?

16 éves lány vagyok. Eddig két kapcsolatom volt. Az első elég rossz volt, mert bár mindent úgy csináltunk, mintha együtt lettünk volna, kimondva és barátok előtt nem "jártunk". én viszont nagyon szerettem a fiút, és szeretem még most is, bár sokszor elmondtuk egymásnak, hogy "szeretlek, de nem vagyok beléd szerelmes". én ezt akkor komolyan is gondoltam, de valahol tudat alatt tudtam, és valószínűleg a srác is tudta, hogy nem igaz. az viszont nyilvánvaló volt, hogy én sokkal jobban kötődöm hozzá, és ő sokkal fontosabb nekem, mint én neki. ő volt a legjobb barátom, mindent el tudtam neki mondani, és pluszban még nagyon vonzott is. de többször is ott kötöttünk ki, hogy ne beszéljünk egy ideig, bár egy-két hét után mindig felkeresett újból. aztán egy alkalommal kicsit összevesztünk, és nem találkoztunk többet. még beszéltünk kétszer, második alkalommal úgy tűnt minden rendben van, azt mondta, hiányzom neki, de aztán többé nem írt. én kicsit depresszióba estem, próbáltam továbblépni, de nem tudtam, egyfolytában ő járt a fejemben, sokat sírtam, próbáltam nem emlékezni semmire, de közben féltem a felejtéstől, hogy egyszer már nem fogom tudni felidézni, milyen volt őt megölelni, milyen érzés volt, ha megcsókolt, milyen érzés volt, mikor a pulzusom megugrott annyitól, hogy megpuszilta a nyakamat... szóval, tipikus kislányos bajaim voltak. aztán szilveszterkor, kicsit ittasan csókolóztam egy másik sráccal,bár nem is tudtam igazán, hogy mit csinálok, csak annyira hiányzott, hogy hozzábújjak valakihez és megcsókoljon. ezzel még nem is lett volna baj, de a srác később megkeresett, hogy találkozzunk, én pedig nem tudom miért de beleegyeztem, és aztán minden jött magától... és most együtt vagyunk. de én nem szeretem őt jobban egy barátnál... reménykedek, hogy belészeretek még később, de közben akárhányszor csókolózunk, az előző barátom arcát látom magam előtt, és azt képzelem, hogy őt ölelem. a mostani barátomnak egyébként én vagyok az első barátnője, nem is nagyon volt együtt még senkivel rajtam kívül.

És mindezekért utálom magamat, mert tudom, hogy nem lenne szabad a barátommal lenem, miközben mást szeretek, mert ő viszont szeret, és őszinte. De nem akarom bántani, mert ha elmondanám neki, hogy én nekem ő nem nélkülözhetetlen, annyira naem hiányzik, ha nincs velem, és ráadásul hogy másba vagyok szerelmes, akkor összetörne, és plusz ez lenne az első szakítása is... Látom, hogy azt csinálom körülbelül, amit az előző barátom velem, de míg magamról tudom, hogy ha ő ezt mondja nekem, én ezek ellenére is szívesen vele lettem volna, addig félek, hogy a barátom viszont kikészülne.

Még egy infó, a régi barátom, akit nem tudok elfelejteni, 19 éves, a mostani 21 (tudom, kicsit sok).

Segítsetek, hogy ne legyek egy ilyen szar alak, nem akarok senkit sem bántani :(

Köszi, ha végigolvastátok ezt a sok zavaros szöveget!