Miért vagyok unszimpatikus a lányoknak?

nekem nem vagy unszimpatikus ezek alapján :)

lehet, nem jó helyen próbálkozol...

Nekem sem vagy unszimpatikus a jellemzésed alapján.

Lehet azért is,mert nagyjából én is ilyen vagyok, kivéve azt a nem tudok megbocsájtani dolgot. Ha valaki rosszul indít nálam pl amit te is mondtál, hogy beszól, bunkó..akkor én sem keresem többet a társaságát, viszont, ha látom rajta, hogy másképp viselkedik, megadom az esély, hogy változzon a helyzet.

Te nem unszimpatikus vagy a lányoknak, hanem TÁVOLSÁGTATRÓ. Legalábbis nekem ez jut eszembe a leírtak alapján.

Azt írod, hogy tettek alapján ítéled meg az embereket, illetve nem barátkozol olyanokkal, akiben nem látsz semmit. Ha neked ez a gondolkodásmódod, akkor ezt kommunikálod ki a körülötted levőeknek is akarva-akaratlanul.

Engedd magadhoz közelebb az emnereket. Ne ítéld meg őket elsőre, külsőre, tetteikre. Inkább ismerkedj velük! Minél NYITOTTABB vagy annál közelebb tudsz kerülni másokhoz. Ha pedig egy-egy baráti társaság "kiútál" (jártunk már így páran) akkor valószínűleg nem a neked való társasághoz csapódtál!

Az egészet végigolvasva szerintem megválaszoltad magadnak a kérdésedet.

Őszinte, szókimondó, becsületes.

Mostanában már nem a belső értékek számítanak..

A mai lányoknak inkább a következők jönnek be:

Audi a6, vastag pénztárca, 100 milliós villa, szintén kigyúrt haverok ha valaki probléma lenne...

Külsőleg: 100-as kar, kopasz fej.

Remélem nem sértődsz meg a válaszon, mivel teljesen komolyan mondom. Persze kivételek mindig vannak, mint pl. Én.

Keress olyan lányokat akiknek a belső értékeid is fontosak. Kérdés emellett hogy külsőleg hogy nézel ki?

Mert tudod... Tartja a mondás: külső ami megfog, belső ami megtart..:)

19/L

először is - bocs, hogy nyelvtanozok -, de az nem unszimpatikus, hanem antipatikus.

egyébként én is úgy hiszem, hogy nem lehet Veled olyan nagy baj, inkább csak rossz körökben próbálkozol. hasonló habitus vagyok - csak lányban -, és nagyon sok csoportból lógtam ki emiatt. ami végül is segített, az a hobbim. eléggé elmélyültem benne, és mikor elkezdtem célirányosan hasonló érdeklődésűekkel ismerkedni (élőben, és online egyaránt), akkor sokkal könnyebb lett a barátkozás, és a társkeresés is - sőt, nem is nagyon kellett keresni, ált. jött magától :)

hasonló érdeklődésű emberek között talán könnyebben találsz hozzád valót.

de persze lehet, hogy nekem is csak véletlenül jött ez be...

Így van, távolságtartó a viselkedésed, nem nyitsz igazán. Ahogy olvastam, nem nagyon bízol az emberekben és mindenkiben azonnal a rosszat látod. Azonban ez sem túl jó. Kéne esélyt adni az embereknek, adj egy kezdeti bizalmat akkor is ha sejted, hogy milyen, és vagy eljátssza ezt vagy nem. Viszont ha mindenkihez eleve ennyire negatívan állsz hozzá, az nem túl jó, hosszú távon kifejezetten hátrányos.

A másik, hogy egy kicsit az egódat háttérbe kéne szorítanod, másoknak túlzottan is beképzeltnek tűnhetsz, olyannyira, hogy szerintem sokan addig sem jutnak el veled kapcsolatosan, hogy zárkózott vagy, mert a beképzeltség burka szembetűnőbb. Például ha valaki beszól, sem kellene örök ellenségnek kikiáltanod és vérig sértődve gyűlölni amíg világ a világ. Néha át kellene gondolnod higgadtan (önuralom), hogy csak rossz napja volt és amúgy is morgott az illető egész nap, vagy csak tréfálkozni akart amit éppen te nem vettél annak fokozott érzékenységed miatt, vagy valóban sértegetni akart.

Az őszinteség nagyon jó dolog, és igazad van abban, hogy sokan azt mondják szeretik, de mikor valóban őszinte velük valaki az nem tetszik nekik - ugye az igazságot hallani gyakran keserűpirula... Viszont az sem mindegy, hogy az őszinte dolgokat milyen csomagolásban adod elő: nyers tirpákparaszt módon, vagy udvariasan, normális jelzőkkel megfogalmazva. Ég és föld.

Sajnos van ilyen embertípus mint te, tipikusan zárkózott, ellenséges és arrogáns, mindenkiben a rosszat és hibákat kereső. Az ilyet nagyon sokan nem szeretik, ezért a kiutálás a társaságokból. Neked kell ezen változtatni. A barátságosságot is tanulni lehet, azt is hogy más embert és gondolataikat, elveiket és értéknek tekintsd, ne egy darab sz@rnak meg idiótaságnak.

Megértem azt is hogy esetleges keserű tapasztalatok miatt nehezedre esik változtatni, meg jól bele vagy kényelmesedve ebbe a dologba, de a hibát tényleg ne másokban keresd, az legtöbbször bennünk van. Sokat kell tanulnod és változnod, és meg kell nyílnod ahhoz, hogy ne unszimpatikus legyél (lányoknak, fiúknak egyaránt).

Barátkozni kell, és ha megnyílsz, mások is megnyílnak előtted. Ne ítélkezz elsőre és felszínesen, adj esélyt az embereknek és magadnak is, lehet hogy pont ott találsz általad említett értéket, ahol nem is gondoltad volna elsőre. Az emberi kapcsolatok - legyen az barátság vagy párkapcsolat - időigényes dolog, lassan alakulgat az idő előrehaladtával. Gyorsan lezárni a saját - sokszor feltehetően fals - gondolataiddal nem kellene, mielőtt még el sem kezdődött.

Adj bizalmat, légy nyíltabb, és ne mindenkiben a rosszat lásd, állj az emberekhez pozitívabban (a hülyéket úgyis el tudod küldeni később is), különben a külvilág véleménye rólad nem fog változni.

Un vagy szim? Mindkettő nem lehet.

"soha nem barátkoztam olyan emberekkel akikben nem láttam semmit sem"

Nekem ez előítéletnek tűnik. Úgy értem, nem tudhatod mit látsz majd benne ha nem is ismered, márpedig nem ismered meg, mert nem látsz benne semmit, ha előre eldöntöd, az pont olyan mint amikor valaki "rosszul indít nálad" pl beszól, olyan szavakkal illet amit nem érdemelsz meg. Pedig nem is ismernek. Ugyeugye? Lehet hogy csak "őszinte és szókimondó" emberek egy csöpp kis előítélettel. Lám te sem szereted az ilyet. Benned miért szeretné bárki is? Persze nem tudhatom mennyire van igazam, nem ismerlek, és nehéz pár sorból dönteni. De ha csak egy pici igazság is van benne, azt összeadva a távolságtartásoddal ("Nem vagyok épp túl szocializált egyén") abból nem éppen egy ideális barát képe rajzolódik ki.

Hirtelen három dolgot találtam amin változtathatnál, ha csak az egyiken sikerül az már haladás, ha kettőn az egyenesen szuper.

Egyrészt, nyilván ne légy ilyen távolságtartó. Ha barátokat szeretnél ahhoz bizony barátkozni kell.

Kettő: NE legyél őszinte és szókimondó. Tudom sokan azt állítják hogy ez jó tulajdonság, de a valóságban senki sem szereti hallani a hibáit.

Három: Tanulj meg megbocsátani. Az egyik legjobb barátommal hetekig össze akartunk verekedni (szó szerint) amíg kölcsönösen rá nem jöttünk hogy a másik egész jó arc. És ahogy már más is írta, lehet hogy az illetőnek aki beugatott valamit, egyszerűen csak rossz napja volt, maga sem gondolta komolyan, esetleg már meg is bánta. Adj második esélyt az embereknek vagy magadnak se várd el.