Normális így a kapcsolatunk? Nem lesz ebből később gond?

Ő az a fiú, aki már gimis korom óta tetszett, nagyon helyes srác, azonban a sors mindig mással hozott össze minket. Most végre felfigyelt rám, összejöttünk. 2 hónapja járunk. Nagyon nagy az összhang, eddig alig vitatkoztunk pár apróságon, de semmi komoly összezörrenés nem volt még. Hihetetlenül figyelmes, odaadó, megértő, jobb barátot nem is kívánhatnék, kívül-belül szinte tökéletes (persze hibái mindenkinek vannak). Szeretem, és büszke vagyok rá, azonban nem érzem azt a lángoló szerelmet, amit másnál érezni szoktam. Túl nagy a nyugodtság, a biztonság mellette, talán ezért, de egyszerűen nem érzem, hogy olyan őrülten szerelmes lennék. Pedig mindig is rá vágytam, és nem vagyok az a típus, aki ha szerezte, amit akar, eldobja. Nem értem. Lehet nem ő az igazi? De annyira tökéletes vele minden, csak valahogy nem érzem a szerelmet olyan igazinak a részemről, pedig ő teljesen odavan értem. :S Elég sokat szenvedtem már más fiúk miatt, többször voltam őrülten szerelmes és sokszor csalódtam, még életem nagy szerelmében is. Mi lehet a gond? Talán köze van a múltamhoz?

20/L