Miért néz mindenki borulátóan a jövőbe? Folyton azt hallom mindenkitől, hogy korán sem biztos, hogy a mostani párom lesz a férjem.

Fiatalok, öregek mindenki kátelkedve néz, mikor magabiztosan állitom, hogy nekem a mostani párom lesz a férjem...Ha nincs velem nem vagyok egész...bármit megadnék érte, és tudom, hogy ő is bármit megtenne...könnybe lábbad a szemem, ha arra gondolok, jövőtől csak 2-3 hetente láthatom..."halott volt" mikor kéthetet nélkülem kellett töltsön egy tengerparton...kitartott mellettem mikor senki más nem volt velem...elviseli ha hisztis vagyok, olyankor csak magához szorit és elmondja mit érez irántam...megvigasztal ha sirok, örvend ha jókedvem van. elviseli ha borzalmasan énekelek, azt ha egyfolytában nevetek.

Másfél éve minden nap találkoztunk, és semmi unalmas nem történt még velünk...éltünk át szörnyű dolgokat, de szoritottuk egymás kezét...mindenki hülyének néz, ha eljegyzésről beszélünk, pedig én nagyon komolyan gondolom...mindent együtt tervezünk, mégis sokan ferdén néznek hogy ááááááááááh,,,,,

Miért van abbyi pesszimista, bprulátó ember? Miért nem örvendünk inkább annak ami van, és miért nem hisznek az álmaikban?