Megbocsátanátok/megbocsátottátok a megcsalást?

Igen. A kérdés az, minek a következménye volt e tett. Bosszúvágy valamilyen vélt/valós sérelemért? Illuminált állapot? Bizonytalanság?

Illetve az is fontos, hogy meg tudtuk beszélni és egyeztetni tudtuk az elvárásainkat egymással "szemben".

Nem.

Nem bocsájtottam meg és a legközelebbi páromnak sem fogom. Nem tudom megmagyarázni, talán azért, mert ha így meg tudott alázni, akkor feltehetően nem maximálisan szeret, akkor pedig nincs értelme folytatni. Mellesleg én nem csaltam/csalom/csalnám meg.

én megtudnám

még sose csaltak meg vagy legalábbis nem derült ki de én 1x megbocsájtanám

Nem.

*A kérdés az, minek a következménye volt e tett. Bosszúvágy valamilyen vélt/valós sérelemért? Illuminált állapot? Bizonytalanság?

Szerintem teljesen mindegy, minek a következménye. Bosszúvágy? Nem is értem. Ha egy kapcsolatban van miért bosszút állni, az már eleve nem normális, a gonosz embereket meg amúgy sem bírom. A sérelmeket meg meg lehet beszélni kulturáltan. A másik bizonytalanságáért, "vélt" sérelmeiért (üldözési mánia?) ÉN nem vagyok felelős, ez az ő problémája, engem ne mérgezzen vele. Én sem mérgezem őt az én problémáimmal. Egészséges kapcsolatra csak egészséges személyiséggel és lélekkel rendelkező ember képes.

Illuminált állapot? - Ez sem mentség, a tetteinkért mindig és mindenkor felelősek vagyunk. A hűség döntés kérdése, aki csal, az másképp dönt. Nem vagyok rá kíváncsi, miért.

*Illetve az is fontos, hogy meg tudtuk beszélni és egyeztetni tudtuk az elvárásainkat egymással "szemben".

Nem hiszem, hogy lehetnek elvárásaink a másikkal szemben. Vagy elfogadjuk olyannak, amilyen, vagy nem. Viszont: nem vagyunk kötelesek elfogadni. Tehát: ha hűtlen fajta, nem várhatod el, hogy ne legyen az, csak annyit tehetsz, hogy nem élsz/jársz vele. Vagy szereted hűtlennek, de akkor nem hányod a szemére, hogy megcsalt.

"Amelyik nő pedig elnézi a megcsalást, az annyit is ér..."

Ezt azért kikérném magamnak - van jogod kikelni magadból a tiéddel ellentétes vélemény olvastán, de a beszélőt minősíteni nincs. Köszi.

Helló!

Két ponttal tudnék vitatkozni (ami nem azt jelenti, hogy az én véleményem szent és sérthetetlen, csak szempont, oké...?!)

"Szerintem teljesen mindegy, minek a következménye. "

- Nem hiszem... az sem mindegy, hogy (oké, nem egy súlycsoport) azért nincs rend a szobában, mert egész nap ügyeket intéztél vagy azért, mert szimplán nem érdekel (belső szoba belső rendje).

"A másik bizonytalanságáért, "vélt" sérelmeiért (üldözési mánia?) ÉN nem vagyok felelős, ez az ő problémája, engem ne mérgezzen vele. Én sem mérgezem őt az én problémáimmal. Egészséges kapcsolatra csak egészséges személyiséggel és lélekkel rendelkező ember képes."

- Ez nekem sajnos hibádzik. Vágták már a képedbe, hogy "megvan nekem is a bajom, hagyjál már békén?" Szerintem ez két, egymást szerető ember közt nem fér meg. Ha igazán együtt vagyunk, akkor ne csak a vigyorgós, jókedélyű srácomat szeressem, hanem a szomorkásat, depresszívebbet is (aki ugyanő ofkorz). Ha profán akarok lenni, azt mondom: ha a buli közös, a takarítás is közös...

"Illuminált állapot? - Ez sem mentség, a tetteinkért mindig és mindenkor felelősek vagyunk. A hűség döntés kérdése, aki csal, az másképp dönt. Nem vagyok rá kíváncsi, miért."

- Ezek szerint veled sose fordult elő az, hogy munkahelyi kudarc vagy egy sikeres vizsga vagy bármi ilyesmi miatt teljesen szétcsaptad magad és csináltál olyan dolgokat, amiket józanul nem. Ezzel kapcsolatban minden elismerésem... kívánom, hogy találj magadnak (ha még nem tetted ;)) valami hasonlóan tökéleteset, mint te XD

"Nem hiszem, hogy lehetnek elvárásaink a másikkal szemben. Vagy elfogadjuk olyannak, amilyen, vagy nem. Viszont: nem vagyunk kötelesek elfogadni. Tehát: ha hűtlen fajta, nem várhatod el, hogy ne legyen az, csak annyit tehetsz, hogy nem élsz/jársz vele. Vagy szereted hűtlennek, de akkor nem hányod a szemére, hogy megcsalt."

Ebben viszont teljesen igazad van :)

béke veletek.