Hogyan éltétek túl, amikor életetek nagy szerelme elhagyott benneteket, más utat választott?

Alaposan kisírtam magam,aztán több napos barátnős programok voltak...és egyre kevesebbet gondoltam rá...

Alkohol+tramadol kombó kb fél évig.

Ha elhagyott, akkor nem lehetett életed nagy szerelme, te butuuus:D

Engem konkrétan nem hagyott el. A szüleim tiltották ezt a szerelmet..... mert a fiú szegény családból származik, de nekem a mai napig fontosabb az életemnél. Nagyon sok mindent köszönhetek neki, és mindaddig együtt voltunk, amíg ,,valaki'' (tuti a szüleim keze van benne) megverettette, úgy, hogy az intenzíven kötött ki. És biztos a szüleim vannak a dologban, mert egyedül ők ellenezték, és a fickók is elmondták, h most mért fog meghalni....... De nem lett belőle rendőrségi ügy, se semmi. Mert nem akart nekem se ezzel rosszat és talán így jobban megúszta.... Azóta titokban találkozunk.....

Hát..én magamba fojtottam szvl.. hát nem nagyon voltam boldog.. de ezt nem tudattam senkivel mintha misem történt volna..

Sehogy. Szerintem belehaltam. Legalábbis lélekben, az akkori énem meghalt és nem könnyen, elég csúnyán szenvedett. De aztán az új élet új szerelmet hozott, szebbet, igazabbat, boldogabbat. :)

Szerintem nincs ilyen, hogy "hogy"... egyszerűen elfelejted majd. Még lesz sok pasid/csajod aki vagy elhagy, vagy te hagyod el: ez az élet rendje, hozzá kell szokni.

Még a barátaid se tudnak róla? senki? Hány éve volt ez?:S