1 év után összeköltözni? Jó döntés? Mit tegyek, hogy ne vessen véget a szerelemnek az együttélés? Én 20 éves vagyok, Ő 22.

Szia, én nem gondolom, hogy az együttélés véget vet a szerelemnek. Sőt! :) ha szeretitek egymást épp ellenkezőleg.

Én 3,5 éve vagyok együtt a párommal, gondolhatod már volt jó is, rossz is. Átverni sosem vert át és mindig tisztelettel beszélt velem, sosem mondott csúnyát vagy ilyesmi. Mégis voltak gondjaink az elején, főleg az első év utáni időszakban...de túl éltük:)

Jelenleg másfél éve távkapcsolatban élünk és nem 3o hanem 15o km van közöttünk és azt kívánom bár csak 3o km lenne(:

Na de...a lényeg.

Mi jövőre tervezzük az összeköltözést Neki még lesz 3 év egyetemje, én meg mesterizek, de azt csak távon így végre összeköltözhetünk.

Annak ellenére, hogy fiatalok vagyunk sokkal többet felmutattunk már, mint néhány idősebb pár:-S

Hétvégénként általában együtt vagyunk, tehát gyakorlatilag a hétből 3-4 napot, így kicsit mégis olyan mintha együtt laknánk. Én minden percét élvezem, és nem hogy múlik a szerelem, egyre inkább rá jövök, hogy Vele érdemes élni:)

Szóval, csak bátran:)

sok boldogságot.

2o-L

Hát ha anyagilag megtehetitek, hogy összeköltöztök, akkor miért ne? Igazán csak ekkor válik el, hogy hogyan viselitek egymást.

Én ha megtehetném, egy percig sem töprengenék rajta.

21/f

Alkattól függ, vannak, akik 20 évesen is úgy vélekednek, hogy "lakva ismerszik meg az ember", és be is jön nekik - én meg pl. 29 évesen sem vágyom együttélésre, pláne nem abban a formában, hogy valakit kiszolgáljak, ahogy egyik előző írta. Ha együtt, közösen, megosztva végeznénk a házimunkát, akkor talán belemennék, de akkor sem most. Mi is egy éve vagyunk együtt és nagyjából hasonló elveket vallunk, de akkor is várunk még. Nagyon szeretem, és épp ez az, hogy nagyon jó szerelmesnek lenni, "randizgatni", nem vágyom arra, hogy számlákon veszekedjünk, legyen ez mindenkinek a saját ügye....

Nem hiszem, hogy ha kiderül, hogy valakik nem tudnak együtt élni, de ha csak járnak, boldogok x évig, akkor az előtte való járás-időszak időpocsékolás volt. Sok múlik az együttélés körülményein is, más lehet pl. nagyobb, jó elrendezésű lakásban, ahol van külön szobájuk (még ha együtt is alszanak), meg megint más mondjuk egy egyszobás lyukban, koldusszegényen, pénzen veszekedve.

16:49

Elég érdekesen gondolkodsz.

Én ha összeköltözöm a párommal nem azért költözöm össze vele, hogy külön szobám legyen:D ki hallott ilyet...esetleg ha dolgozom otthon v a párom akkor oké egy egy dolgozó szoba (ha van miből...:-S) de ha nincs külön szobád akkor már nem is költöznél össze senkivel, mert "koldus szegényen" minek. Inkább leszek szerény körülmények között boldog a párommal, mint hogy eszembe ne jusson összeköltözni vele, ha nincs külön szobám:-O ilyet még nem hallottam.

Aztán, hogy nem szolgálod ki. Hát tényleg nagy dolog pl. ha már magadnak főzöl, mondjuk a párodnak akit a társadnak tartasz is főzni valamit, és ha már takarítasz utána is eltenni ezt-azt. Persze nem azt mondtam, hogy a nő robotoljon egész nap. A nő válasszon olyan párt magának aki besegít és nem lusta disznó...

Bocsi az offért egy előző voltam.

A párom és én nagyon különbözőek vagyunk mégis jól kijövünk. nem változott semmi mióta együtt lakunk. Pedig se két fürdő de bár még két szoba sincs. Egy családi ház földszintjén egy szoba, konyha fürdő. Mégis minden vagány. Persze nem azt mondom, hogy az egész életünket itt akarjuk leélni, de kezdetnek jó lesz.

Neki is és (gondolom) nekem is vannak idegesítő szokásaim. Nekem pl. hogy sosem eszek egyedül, inkább éhen halok ha nincs akivel egyek. Néha kicsit szertelen is vagyok van, hogy széthagyom a ruháimat, nem sokat, csak mondjuk a házi ruhámat lecsapom a székre ha sietek.

De a páromból se kell kettő, ő meg rendmániás. Neki a szőnyeg ki kell legyen egyenesítve, ha véletlenül belerúgok akkor hisztizik, hogy rendetlenség van. Emellett a baktériumokkal van el, hogy a nadrág sose kerüljön a blúz mellé. Az előszobában csak két csempére léphetek rá, szóval őrületes. Viszont ezeken mindig jól vidulunk, nem csak az első hónapokban, most is. A fürdős dolgokkal nincsenek bajok:D

Szóval ha szeretet van én azt mondom: Minden van!

"Elég érdekesen gondolkodsz."

Tudom, hogy nem tipikusan gondolkodom :) Én elfogadom mások gondolkodásmódját, de nekem hadd legyen jó a sajátom :) (Különben is, a Szex és New York 2-ben külön LAKÁST tartottak fenn, hogy az egyik hetente 1-2 napot egyedül lehessen, amikor amúgy is rohadt nagy lakásuk volt - na azon én is besokalltam, az már hiszti, pazarlás valahol.)

"Én ha összeköltözöm a párommal nem azért költözöm össze vele, hogy külön szobám legyen:D ki hallott ilyet..."

Egy idős színész (bocs, nem tudom a nevét) nyilatkozta, h többek közt ez hosszú házassága titka.

Van ilyen. Pl. egy ex-évfolyamtársamék is így csinálják, 6 éve boldogan.

Egész életemben külön szobám volt, a munkám, illetve a kedvelt tevékenységeim mind olyanok, amikhez nyugalom és privát szféra kell. Utóbbi igényét párom is jelezte. (naponta bizonyos időben,nyilván nem mindig) Aludni persze Vele aludnék, ha csak pl. nem kelne valamelyikünk nagyon korán.

A szegénységet nem a külön szoba hiányára értettem (az "csupán" rossz lenne nekem)

A külön fürdőszobát már megemlíteni se mertem. nem lehet rossz, de ez irreális, a külön szoba viszont annyira nem.

Kiszolgálás: én egy embernek igenis soknak tartom azt, hogy egyedül csináljon meg mindent kettőjükre. Nézz meg pár középkorú nőt, aki "a családjának él", mennyire "boldog"... :S Beszélj velük! ...Ha összeköltözünk, pont az is hozzátartozna, hogy együtt könnyebben, gyorsabban túlleszünk rajta. Nem arról szólna, hogy nekem egy helyett kettőre kellene csinálnom mindent.

"A nő válasszon olyan párt magának aki besegít és nem lusta disznó..."

Nekem olyan kell, aki nem "besegít" (mert ebben benne van,hogy csak szívesség valamiben, ami alapvetően az én feladatom), hanem aki KIVESZI A RÉSZÉT.

De a kedvesem így gondolkozik. Ha valaha valakivel összeköltözök, csak vele, mással meg se próbálnám.