Természetes, hogy néha nem tetszik a barátom?

Az előző barátomba én semennyire sem voltam szerelmes, nagy jóindulattal is csak tetszett. :D Viszont hihetetlenül szerettem, a belsőjébe lettem szerelmes. Itthon imádtam, meg minden, éreztem, hogy azért szerelmes is vagyok. (főleg, ha kettesben voltunk), viszont ha társaságba mentünk, akkor már kicsit hülyén éreztem magam vele, de én tudtam, hogy azért, mert nekem nem tetszik úgy igazán... Ennek ellenére szeretni nagyon szerettem és elég nagy harc volt bennem a két érzés miatt. :S

Amúgy a szeretet megszépíti a másikat. :D Legalábbis én úgy vettem észre, hogyha olyannal jártam, aki nem tetszett, viszont szerettem, akkor egy idő után láttam benne a helyes pasit. :D De ez nem az igazi, akkor sem....

Szerintem benned is van egy kis kétely, hogy jó pasinak látod-e a barátod, valószínűleg nem annyira, hogyha már ezeket írod. Fél óra után nem lesz jobb képű a barátod, valószínűleg nem 100% a szerelmed, azaz nem csak a külseje miatt érzed magad szerelmesnek. :)

Szerintem ez természetes dolog, az előző barátomnál én is így voltam vele. Ha a haverjaival volt, időnként fölmerült bennem a kérdés: mi a fenét csinálok én itt vele? De a másik percben már nagyon tetszett megint. :)

De most van egy srác, aki azt hiszem, az igazi. Ő mindenhogy tökéletes. :)