Lehet, hogy tudat alatt igényelem, hogy legyen barátnőm?

Vázolom a szitut. 20 éves vok. Elég nehéz sulit végzek éppen és sulin kívül is van sok olyan hobbim, amit szeretek csinálni. Egyszer volt barátnőm, kb 2 éve. Olyan 3 hónapot jártunk, de keveset találkoztunk ezalatt, mert messze laktunk egymástól. Nem volt semmi olyan papás-mamás dolog, mint amilyenre gondolnátok. Az lett a vége, hogy én rájöttem, nem szeretem annyira, mint kéne. Sajna nem tudtam úgy igazán a társat látni benne. Külsőre szerintem csini volt, de belül meg nagyon üresnek tűnt. Ő volt az első lány, akit megcsókoltam. És egyben az utolsó is. Lehet ezt gáznak találjátok, de megbántam. Bár sokat tanultam az esetből.

A helyzet az, hogy én ilyen magányos farkas típus vagyok. Valahogy nem is tudnám elképzelni, hogy barátnőm legyen meg ilyenek. A későbbi életemet is leginkább vmilyen agglegény stílusban tudnám elképzelni. Valójában élvezem a függetlenséget meg a szabadságot. Számomra ezek vhogy fontos értékek és ha meg kéne válnom tőlük vmi miatt, akkor szerintem nagyon rosszul érezném magam. Nem arra értem a sazbadságot, hogy más lányokkal csinálok "dolgokat", hanem úgy, hogy akkor megyek ide vagy oda amikor akarok és akkor teszem azt, amikor akarom. Jó, most a szüleimmel élek, de akkor is. A bnőre időt kell szánni, tudatni kell vele, hol vagy, együtt kell lenni mindenütt, különben úgy érzi, hogy elhanyagolják vagy ilyesmi. Legalábbis nekem ez jött le így eddig. Tudom, hogy egy társsal nem lehetne ilyen teljes körű szabadságom, de ugyanakkor vágyom is valakire.

Szóval van egy ilyen érzés bennem. Fura, mert teljesen ellentétes azzal, amit fennt leírtam. Főleg ilyen meghittebb pillanataimban szoktam érezni. Állatira vágyom rá, hogy magamhoz ölelhessek egy lányt, hogy szerethessem, romantikus dolgokat csináljunk, pl szirupos filmek nézése meg minden ilyen nyálas marhaságok. Éjszakánként olyan üresnek érzem vhogy magam. Nehéz elaludnom. Vhogy önkéntelenül is vmi boldog dologra gondolok és olyankor mindig az van, hogy bnőm van meg boldogok vagyunk.

Nem sajnáltatásból írom, de elég ronda srác vagyok. Gimiben is sokat csúfoltak ezzel. Meg sztem, ha lenne is vkim, nem tudom elképzelni, hogy elviseli a marhaságaimat és elfogad úgy ahogy vagyok. Egyébként elég önfejűnek és makacsnak tartom magam. Nem szeretem, ha irányítanak, vagy manipulálnak, ilyen különc gyerek vagyok. Szembe szoktam fordulni a közizléssel meg közvéleménnyel is. Vannak gyerekes meg őrültes dolgaim is. Nézetek szempontjából meg leginkább lázadó vagyok. Gimiben tök lúzernek tartott mindenki. Az osztály is teljesen kitaszított, de én is utáltam őket, szal nem is akartam közéjük tartozni.

Nemrég rájöttem egy lánnyal kapcsolatban, hogy tetszik. Egy ideig gondolkodtam, kérdezősködtem másokat tanácsok iránt és azt mondták, hogy írjak neki. El is határoztam, hogy írok neki vmi elektronyikás levelet, csak aztán az utolsó nap megváltozott a véleményem. Úgy gondolom, hogy egy bnő "tartása" felelősségel jár. Meg ez az udvarlás dolog is eléggé idegen nekem. Az a volt bnőm is inkább felszedett engem. Mert hülye voltam és hagytam, hogy vezessenek, igen tudom, ilyet nem kellett volna. Szal inkább lemondtam erről a lányról is, aki most tetszett. Csak nemtom.

Mi a véleményetek erről? Lehet vki egész életében agglegény? Bele lehet őrülni ebbe?

Egyszer még régebb gondolkoztam ezen. Akkor arra a véleményre jutottam, hogy most már talán korban is meg agyilag is olyan helyzetben lennék, hogy érdemes lenne megpróbálni ezt az ismerkedés dolgot. Csak aztán visszatántorodtam. Magam miatt.

Igazából az is nagyon bánt, hogy ronda vagyok és nem tudom elfogadni magam. És azt sem tudom elhinni, hogy egy lány szerethet így. De ugyanakkor meg nagyon vágyom is rá, hogy szeressen valaki.

Nem tudom mit kérdezzek. Le akartam írni már ezt a dolgot, hátha mondd vki véleményt vagy tanácsot. Nekem úgy tűnik eléggé elütök az átlagtól