Igaz az a "mondás", hogy a szerelem egyik legfőbb erénye, hogy szerénnyé, félénkké teszi az embert?

Nem vettem észre ilyesmit..

Amikor szerelmes leszel úgy igazán,minden a fejetetejére áll.Tánclépésben közlekedsz,szárnyalsz a boldogságtól,semmire sem tudsz odafigyelni,szétszórt leszel.Csillognak a szemeid,és sugárzod a boldogságot.A másik nélkül megveszel...főleg,ha viszonzott szerelem.És ez a láng olyan fél évig így is éget tovább.Aztán kicsit átalakul,átnemesül ez az érzés,valami olyanná,amikor évek múlva is úgy várod a Kedvesedet haza,mint egy kamasz kislány,az első randira a kiszemelt pasit.Amikor mosolyogva nézed ahogy alszik,miközben te álmatlan fekszel.A közelsége,érintése megnyugtat.

Talán sikerült egy kicsit szemléltetnem,h milyen is szerelmesnek lenni,de az érzés még ennél is sokkal jobb!

ezt még nem hallottam...

lehet, hogy félénkké teszi (engem speciel inkább őrültté), de hogy nem ez a legfőbb erénye, az biztos

Szia!

Igaznak, igaznak lehet ez a mondás. Miért is ne! Én magam nem igazaán találkoztam vele. A szerelem értése persze minden emnbernél más és más, de olyankor inkább kiteljesedik a személyiséged és a telkes lényed. Ahogyan a többiek is említették, hogy egyszerűen szárnyalsz és minden úgy érzel, hogy nincs akadály előtted. Én valami ilyesmit érzek, ha szerelmes vagyok. Szerénnyé akkor tehet valakit, ha még nem tapasztalta, de miben áll ez a szerénység? Szóval így nehéz tanácsot adni neked. ha szerelmes leszel, akkor észrefogod venni magadon azokat a jeleket,amiket lehet eddig nem tapasztaltál. Lehet szerénnyé válsz, és félénkké, de mindezek mögött szerintem egy adag bizonytalanság is áll.

szia-szia

Nem tudom, hogy a többiekkel mi van de én egyértelműen, mondjuk ez a viszonzástól és attól is függ hogy titok -e , mit tud erről a másik és te tudod-e mit érez.

Szerintem ez azért lehet mert jobban odafigyelünk mit teszünk, hogy a másiknak ne legyen rossz a véleménye...