Egy lányt meg akartam menteni a ribancságtól. Azt szerettem volna, ha egy értékes, kedves lány marad, amilyen volt. Hát ez most megváltozott, és engem tett tönkre! Miért?

Egy ideig jártunk, nem túl sokáig, 1-2 hónapig. Nekem engedett meg először dolgokat (semmi komolyra nem kell gondolni, lényeg az, hogy volt benne pure nudity, meg néhány ujj), ekkor volt 14 éves, én meg 21. A lényeg, hogy bármikor megtehettem volna, hogy kihasználom, tovább megyek, de annyira tiszta, annyira kedves és különleges lány volt, hogy nem volt szívem, és nem akartam neki rosszat (még ha akkor élvezte volna), szóval megálltam még jó az elején. De már voltak tünetei, hogy kezd elk*rvulni, szerintem már akkoriban elkezdett más fickók felé szaglászni, lehet meg is csalt. A lényeg a lényeg, szakított velem, de nem akarta, hogy eltűnjek az életéből. Aztán láttam, hogy kezd elk*rvulni. Flörtölgetés huszonévesekkel (előtte én voltam az egyetlen ilyen), instant smárolás 15-25ig bulikban, és a gyönyörű, egyszerű, de hihetetlen szépség átváltozott egy olyan igazi ribis (nem a plázacica féle, de erős smink, szóval olyan 30 évesnek nézett ki) lett, elszállt magától, mintha ő lenne a világ legértékesebb lánya, szidta a ribancokat, közben saját maga is úgy viselkedett már, csak talán nem olyan „alpárian”, hanem „finom-ribancként”, ha értitek, mire célzok. Na ekkor még csak 14 éves (!!!) volt, de már közel a 15höz. Tipikus másokat felhasználó és kihasználó, szüleit átverő, gyakran szó szerint hisztivel és drámázással céljait elérő rafinált kis szajha lett. Ekkor már összejárt kúrogatni huszonévesekkel, meg 18-19 éves fazonokkal, az aranyos, kedves lányból, aki érzékeny volt és értékes, a szemem előtt vált egy szeszélyes, egoista, öntömjénező, és magát valami királynőnek, hercegnőnek tartó ribanccá, aki mindenkit lenézett, és élvezte, hogy élnek-halnak a fiúk érte, és nem habozott kihasználni ezt. Ekkor, úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább. Nem lehet abból a lányból, aki annyira tiszta, különleges és szép volt egy ilyen undormányos, huszonéveseket meghazudtoló számító szajha. A gyomrom forgott miatta, úgyhogy próbáltam leállítani, mindenféle módon, leordítással, lealázással, komolyan beszélni is próbáltam vele, higgadtan, mindenféle módon, nem ment, és egy idő után ellenem fordult. Beadta mindenkinek, hogy megerőszakoltam, nem hagyom békén, el sem meri mondani, miféle szörnyűségeket csináltam vele, nem egyszer, ha összefutottunk, összerogyott, sírt, haverjai kis híján megvertek, aztán láttam, hogy igazából ott nevet a könnyei között, és élvezi, hogy Ő van a középpontban, mindenki „szereti”.

Egyszerűen ellenem fordult, mindent kiforgatott, felhasznált ellenem, gyakran megvertek izomagy haverjai , de én még mindig védeni akartam, segíteni Őt, hogy ne legyen ilyen, ne változzon egy számító mocskos kis kurv*vá…

Aztán végül egyszer korházba kerültem, haverjai által, és Ő nem tett semmit, csak persze a rendőrségen is a haverjait védte, miszerint „elborult az agyam és elkezdtem ütni a haverjait”. Végül kaptam egy rendőri megrovást, de ekkor már leesett: akkor se tett volna semmit, ha dutyiba zárnak. Na most kalimpáljon a fejetekben, hogy mindössze 15 (nemsokára 16!!) éves ez a lány, és egyszerűen egy ilyen szörnyeteg. Most mindenki előtt le vagyok járatva, hogy egy szörnyeteg vagyok, aki megerőszakolta, és még talán meg is akartam ölni, miattam a pszichiátriára jár (!!! közben meg nem egyszer láttam a pályaudvaron fura fazonokkal enyelegni, meg nevetni), és ha találkozom ismerőseivel, lenéznek, néha köpnek (nem rám, csak maguk elé). Ha meglát, esetleg, elkezd bőgni, meg reszketni (sajnos ismerem már annyira, hogy ez puszta szimulálás), aztán röhög, mikor már senki nem figyeli, és aljas módon a szemeimbe néz. Közben azért pár pénzes rokona is megkeseríti az életem, mert mindenki azt hiszi, még mindig, hogy Ő a szent, én meg a romlott, korrupt, aki belevitte az élet sötét oldalába. Ha valamit elszúr, vagy lebukik, rámfogja (suliban bukás, vagy valami ismeretlen hívogatja az éjszaka közepén, rögtön azt mondja, én voltam, és nem hagyom békén), holott már kb. közöm nincs hozzá hónapok óta.

De a lényeg a lényeg, hogy teheti tönkre azt az embert, aki segíteni és kb. óvni akarta Őt? Mert őszintén, úgy érzem, nagyon kegyetlenül bánt el velem, mikor én segítettem Neki, és meg akartam akadályozni, hogy ribanc legyen, most pedig úgy viselkedik velem, mintha a legnagyobb ellensége lennék.

Ennyit ér, ha egy ember segíteni akar egy másiknak?

Ennyit ér, ha egy értékes lányt meg akar védeni?

Milyen alapon tette ezt? Mit érzett, mikor ezt tette?

Van erre magyarázat? Van erre igazán épeszű indok?

Erre válaszoljatok nekem, karácsonyi ajándékként.