T (i) félnétek? Van rá okom? Mi tegyek?

Lassan 2évesek leszünk a barátommal. Sose volt felhőtlen a kapcsolatunk,mindig voltak benne viták,sok kis hülyeség miatt és nagyon sokszor.

Ő mindig egy olyan ember volt,aki velem szemben tartotta a szavát. Ha valamit megígért,akkor úgyis tette,bármit tudott segített.

A kapcsolatunkat is ő ápolgatta,ő hívott minden nap (nagyon sokszor),ő jött hozzám mindig,akár titokban is.

Fiatalok vagyunk,de mihamarabbi összeköltözést tervez,aztán házasságot,családot.

Nagyon komolyan gondolja.

Én csináltam hülyeségeket nyár elejétől kezdve,ő mindegyik után továbbra is velem maradt.

Nem igazán érdekelt,hogy én nem úgy viselkedtem,ahogy ő megérdemelte volna.

Ha nem hívott,ideges voltam,de én fel nem hívtam volna. Max egy sms-t küldtem,hogy "kösz h hívsz" pedig nem is ő volt a hibás.

Aztán 3-4 hónapja a viták és a szakítások minden naposak lettek. (Az én hülyeségem miatt,amin ő nem tudta túltenni magát) Szóval nagyon úgy nézett ki,hogy végleg szakítunk.De aztán mégsem. (Eddig kb. 1000 szakításunk volt,de egyik sem tartott tovább pár óránál)

Szombaton végre megbeszéltünk mindent.Lezártuk ezt az időszakot és mindent új lappal kezdtünk. Azóta kisebb összezörrenések voltak,de 5perc alatt rendeződtek.

Csakhogy a 3-4 hónap alatt folyamatosan fenyegetett.

Mert ő elköltözött otthonról.Most másnál él,és tulajdonképpen különféle állami juttatásokból tartja fenn magát.

Tehát azt vágta folyton a fejemhez,hogy ő el fog menni innen. (én ezt el is hittem és féltem,folyamatosan rettegtem) Közben valahol mégis sejtettem,hogy szivatni akar,meg hát miből menne el,hova és ott miből élne.

Nagyon sokszor eljátszotta ezt velem,de a béküléseknéll mindig elmondta,hogy sosem hagyna el,mert én vagyok neki a legfontosabb és ezt csak azért mondja,mert ideges.

Egy ilyen alkalommal viszont én is megtettem ezt vele és közöltem,hogy másik városba megyek tanulni. (kb. 300km)

Erre teljesen kétségbe esett,hogy én nem mehetek el,nem hagyhatom itt.(azóta kérdezte párszor,hogy komolyan gondoltam-e)

Akkor belátta és el is mondta,hog ő nem akar innen elmenni és sosem komolyan mondta.Ha el is megy innen,akkor is csak velem,de megvárja amíg én a sulit befejezem.

Akárhányszor utánakérdeztem még,hogy akkor biztos így lesz-e mindig azt mondta,hogy igen így lesz,és higyjek neki.Aztán azt is kérdezte tőlem,hogy úgy ismerem-e,hogy szavatartó ember? Tudom,hogy igen.

Most,hogy kezd helyrejönni a béke,ezen kezdtem el gondolkodni.

Mert ha ő most befejezi a sulit,és nem lesz munkája nem tud miből élni majd és attól félek uszáj lesz elmennie.

Mondtam is neki,de azt mondta,hogy vannak lehetőségei és biztos,hogy ott marad,ahol most van.

Amúgy mindenki azt mondja a környezetünkben,hogy igazat mond és ne féljek.

Szerintetek? Mit gondoltok róla? Ti hinnétek neki??