Fiúk, Lányok! Ilyenkor megéri tenni érte, vagy engedjem el?

Rosszul indult a kapcsolat. Egy órányira vagyunk egymástól busszal, én ott egyetemre járok, de legtöbbször ott vagyok. Ő nagyon sokat dolgozik, ebben a hónapban szombaton is mindig.

Most már 5. hete nem is láttam. Azt mondta, a teljesítőképessége határán van, a munka mellett másra nincs is ereje. (Azt nem értem, ilyenkor én miért nem mehetek el hozzá kicsit vasárnaponként. Kérdeztem tőle ezt is, sok más mellett, erre még nem kaptam választ.)

9 hónapja ismerem, de ritkán látjuk egymást nagyon. Sok mindent tisztázni akartam vele épp ezért.

Azt mondta, talán kicsit elsiette a dolgunkat, mert már nagyon vágyott egy kapcsolatra. De azt nem gondolta, hogy ennyit kell majd dolgoznia.

Hogy nagyon szeret engem, de talán ez nem lesz elég.

Az előző kapcsolata a távolság miatt ért véget (máshová kerültek munka miatt). És talán azért is nem beszél velem sűrűbben, mert fél, hogy megint ez fog történni, és az nagyon fájna neki.

Úgy érzi, nem lesz jövője a kapcsolatunknak. Én júniusban végzek az egyetemen, és ki tudja, hol kapok állást. Ha így fog elveszíteni, az nagyon fájna neki.

A kommunikációs gondjaink (kevés beszélgetés, kevés találkozó) talán még tisztázhatóak. Viszont az tény, hogy fogalmam sincs, hol lesz munkám június után. Úgy tapasztalom, elég kegyetlen világot élünk ilyen téren, és nem lehet válogatni, oda kell menni, ahol munka van.

Hogy ő mit akar, még nem mondta ki. Én vívódom. Júniusig még van fél évünk. Addig még sokkal jobban megszeretném, de már így is nagyon kötődöm hozzá, és szeretem.

Ha most elengedném (csak azért, hogy később a táv miatt ne kelljen, hanem inkább most), az nagyon fájna. Ha rájön még fél év, és utána kell az utunknak szét válni, még jobban fájhatna.

Zavart vagyok. Ti mit tennétek? Ő már knílódott nagyon ilyen jellegű elválás miatt, és neki sem akarok rosszat.