A barátom szeret engem, de a haverjait hagyja hogy szekáljanak, védjem meg én magam alapon. Miért?

(elővételben: férj-feleségek, komoly kapcsolatokról van szó.)

Mindig társaságban úgy alakulnak a szituk, hogy a végén a haverjai kötözködnek velem!!!

egy példa:

vendégségben vagyunk, beszélgetünk, iszogatunk egy haver szülinapja. otthon előre megbeszéltük, hogy nem maradunk sokáig, mert mi nem vagyunk bulizósak, (mert a barátom féltékeny.)

nos. eljött a pillanat, amikor sokan elhatározták első sorban az ünnepelt (kb éjfél) hogy elindulnak a szórakozóhelyekre bulizni, nagyon sokan ekkor el is búcsúztak, mentek haza. De a párom viszont nem mozdult hogy mi is megyünk.

erre elkezdett mindenki könyörögni, hogy menjünk velük mi is. a barátom kihúzta magát a válasz alól, így kérdeztek engem, így mondtam, nekem nincs kedvem.

erre a barátomat nyaggatták, aki úgy tett, mintha én miattam nem menne csak....

erre már lassan gúnyt űztek belőlem, én miért nem megyek bulizni, hogy ez valami temetés, meg ilyenek.bla bla

A LÉNYEG

másnap mondta el a barátom, hogy ő tényleg nem akart menni velük, mert korán kellett kelnie másnap, mert megy ki külföldre.....

tehát mindig hagy engem egyedül "elvérezni a csatában"

sőt, mintha azért, hogy magát mentse, engem visz a sárba

kérdés: ha ennyire konfliktuskerülő valaki, (hogy nem akarta, hogy kinézzék a haverok, mert nem megy velük bulizni) akkor miért a párját tolja oda, hogy rajta csattanjon az egész? (miért hagyta, hogy engem gúnyoljanak, amiért nem megyünk velük?)