Mit tegyek? Félek elveszítettem örökre!

Nemrég megismerkedtem egy fiúval. (Egy igen zárkózott, otthon ülős, kicsit különc embert képzeljetek el. ) Elkezdtünk beszélgetni, aranyos volt, de valami már az elejétől fogva nem stimmelt. Pl. Megbeszéltük, hogy találkozunk, ő meg aznap lemondta. De végülis találkozgattunk rendszeresen (amikor ráért és nem dolgozott), max 1-2x egy héten 1 hónapon keresztül. Nagyon udvarias, figyelmes volt velem mikor együtt voltunk, de aztán napokra eltűnt utána. Persze nekem ez rögtön furcsa kezdett lenni, hogy pl hétvégén sem ér rá, napokig fel sem hív. Elkezdtem gyanakodni, hogy biztos vmi másik csaj van a dologban, vagy egyszerűen csak nem kellek neki eléggé. (Más magyarázat mi lehet ugye? ) Mondtam neki, hogy beszélni szeretnék vele, hogy lehet nem kellene erőltetni ezt a dolgot közöttünk. És hát szerintem itt rontottam el a dolgokat. :( Elmondta, hogy neki gondjai vannak otthon és az a legfontosabb számára, hogy minél előbb találjon egy másik munkát, mert a jelenlegit utálja és elköltözzön otthonról és hogy sajnálja de ennyit tud nekem most nyújtani, de később jobb lesz a helyzete (lehet fél év de lehet egy év múlva), rajtam múlik szeretném-e így ezt vagy sem. Én erre csak annyit mondtam, hogy nem tudom és ezzel vége lett köztünk. Egy hét szünet után rájöttem, hogy nekem kell így ahogy van és várnék is rá. Annyira bánom, hogy nem ezt mondtam neki egy hete. :( Most mit csináljak? Mondjam el neki most, hogy mit érzek hátha nem késő? Vagy felejtsem el? Próbálok józanon gondolkodni, hogy ha kellenék neki, harcolna értem. De lehet, hogy ez a személyiségéből fakad, hogy eléggé magába burkolózó, nem túl beszédes. Ti mit tennétek a helyemben?