Egyetem, főiskola gyakran elválaszt két szerelmest?

Az erős érzelmek ezt kibírják. Nem írtad, hogy távolabbi város fősulijáról lenne szó, vagy nem. De ha távoli, és távkapcsolattá alakul a szerelem, akkor is működhet. Ismerek olyanokat, akik minden hétvégén utaztak az ország másik végébe a párjukhoz (fiút és lányt is), és azóta is együtt vannak.

A távolság olyan, mint a szél: a kis tüzeket eloltja, a nagyot feléleszti. :)

Én Röviden annyit írok,ha két ember igazán Szereti egymást,akkor a Szerelem mindent legyőz.

Bár ez ritka,de lehetséges.

Szia! A saját példánkat hozom fel, mint pozitív pl-t

Mi 16-17 éves korunk óta vagyunk együtt, gimi 3. óta.

Akkor el se tudtuk képzelni, hogy ha egyszer fősulira, egyetemre megyünk miként fog alakulni, vagy alakul-e egyáltalán a kapcsolatunk. Aztán eltelt két év, és dönteni kellett, hogy egyikünk álma se maradjon puszta álom, egymástól 15o km-re kezdtünk új életet, új társasággal, egyetemmel a nyakunkon. Természetes, hogy voltak aggodalmaink, kinek nincsenek. De ezek sem féltékenység, bizalmatlanságból fakadtak, inkább az ismeretlentől, újtól való félelem. na meg a hiányérzet...:-S Aztán eltelt egy félév, 2-3 hetente találkoztunk és szünetben...aztán eltelt még egy félév és hétvégéket együtt töltöttük. Sosem volt problémánk. Hétközben tanultunk, hétvégén együtt voltunk, vizsgaidőszakban meg mindenki a seggén maradt:D

Aztán eltelt még egy félév idén minden héten találkoztunk 3-4 napot együtt töltöttünk.

Ha van szeretet minden van....mármint egy kapcsolatban.

Karácsony után ismét nem találkozunk másfél hónapot vizsgaidőszak miatt, de nem is bánom, mert a jó jegyek kellenek elsősorban aztán egyetem után leszünk együtt eleget:D

Viszont ellenpéldám is van. A barátnőmék kapcsolata fél évet se bírta távkapcsolatban. A srác megcsalta, csúnyán végezték. Ha nem elég erős a kapcsolat, a távkapcsolat győz, tudniillik a távkapcsolat igazi próbatétel...

Ha csak azért aggódsz mert új társaság de a távolság nem lesz nagyobb akkor ne aggódj...olyan mint egy új munkahely...:)

Ha szeret veled marad. Ha nem akkor hadd menjen:)

2o-L

Engem nagyon feldobott a közegváltás. 12 évig ugyanabba a városba jártam iskolába. A gimnázium idején csak az úttesten kellett átmennem és ott voltam a suliban. A Párom kb. 2 órás útra lakott tőlem. Nem légvonalban nagy a távolság, hanem a budapesti BKV közlekedés...hát hadd ne ecseteljem. Aki ismeri, tudja, aki nem ismeri, úgyse hiszi el.

Vége lett a gimnáziumnak. Elegem lett, ki akartam mozdulni. Én egy idegenvezető képzést választottam. A fősuli elsőre nem jött össze, de már nem bánom. Idegenvezető képzés, ahol kinyílt a világ. Minden tanár bátorított, hogy szép vagyok, és van tehetségem, hogy az emberekkel foglalkozzak. Valahogy olyan volt a közeg, hogy egyre bátrabban vettem fel nőies ruhákat. Azelőtt gatya, bakancs, póló...néha szoknya. Bár kóstolgattam a magassarkú létet is, nem éreztem az enyémnek. Na de itt...Rádöbbentem, hogy nő vagyok. Észrevettem, hogy megbámulnak a buszon. Erre persze még nagyobb lett a mellényem, még bátrabban választok merész darabokat. Még magabiztosabb vagyok. És ez az önbizalom* löket nagyon kellett a kapcsolatunkba. Arról nem is beszélve, hogy azt tanultam, ami érdekelt, így minden reggel jókedvűen ébredtem, és jókedvűen távoztam az iskolából. Ami szintén jót tett a kapcsolatnak.

Remélem érthető volt, hogy azt akartam kihozni, hogy a közegváltás akár pozitívan is befolyásolhatja a kapcsolatot.