Punnyadt házasság - változatosságot szeretnék. Normális dolog?

Szia!

Nem tudom hány éves vagy - én 18 -, így bocs hogy tegezlek. Amit írtál eléggé elborzasztó. Körülöttem sok olyan család van, ahol a szülők csak a gyerekek miatt élnek együtt. Van egy nagyon jó barátom, 19 éves és szenved amiatt ami otthon náluk megy. Inkább elköltözött és néha hétvégén hazamegy, mert nem tudja elviselni azt a hangulatot, ami otthon van. Van hogy átmegyek hozzá, s bár én kívülálló vagyok, én is látom, hogy valami nincs rendben. Már évek óta...

Ha már nem érdekel a férjed, inkább válj el tőle. A gyerekeknek nehéz lesz biztos, de ha mindketten szeretitek őket és normálisan oldjátok meg a dolgokat, akkor nem fogja őket olyan törés érni, mintha később nap mint nap azt látnák, hogy a szüleinek rossz a kapcsolatuk.

Viszont amíg együtt vagy a férjeddel, addig ne alakíts kii kapcsolatot más férfiakkal, mert a váláskor a gyerekelhelyezési ügyben megsínyled :S

Beszélj a férjeddel! Változni, ahogy látom, nem nagyon fog. Lépj ki ebből a rossz kapcsolatból.

Azt még hagy kérdezzem már meg, hogy a gyerekek hány évesek? :)

Szerintem először ne azzal rukkolj elő, hogy szeretőt akarsz tartani. Mármint ne ez legyen az első gondolatod.

Menjetek kirándulni, akár kettecskén, Wellness-hétvégére, vagy a gyerekekkel családi túrára a hegyekbe, akárhova, ahol szerettek nézelődni, amit szerettek csinálni. Ha ketten mentek valahova, csípd ki magad, még akkor is, ha a férjed nem várja el tőled, mert te vagy a gyermekei anyja, és azt mondja, hogy neki így is tetszel.

Ez csak egy lehetőség, de nagyon sok más dolog van, amit szerintem a "megcsalás" előtt ki kellene próbálnotok. Még az is jobb, ha bevesztek egy harmadikat a szexbe, akár nőt, akár férfit, minthogy szeretőt kezdj tartani (legalábbis szerintem). De ezzel is, és a szeretővel is csak a szexuális életedet tudnád megoldani, és csakis a sajátodat, hogy te megkapd azt, amire vágysz, a férjedét nem. De ha csak téged veszünk figyelembe, akkor is csak szexualitás terén hozna változást, másban nem, és szerintem ez épp ezért nem a megfelelő problémamegoldás. Plusz, az írásodból én azt szűrtem le, hogy elég lelkiismeretes, odaadó, ragaszkodó feleség vagy. Hiába beszélnéd be magadnak, hogy jogosan "csaltad meg" a férjedet, a tudatalattidba biztos, hogy ott lenne a stressz, hogy megtetted.

Te már eldöntötted, hogy szeretőt fogsz tartani, méghozzá elég régen. Megpróbáltad ezt nyitott házassággal álcázni, de nem sikerült, tehát jön a klasszikus szeretői státusz. Már a társkeresőn is fent vagy. Innentől egy dolog miatt kérdezel itt, mégpedig amiatt, hogy döntéseidet, tetteidet megindokold, pedig te is tudod, hogy azok rosszak, helytelenek. A klasszikus házasságban a nyitottság és szerető tartása sosem lesz elfogadott vagy erkölcsös, mert nem arról szól. Jelenlegi cselekedeteid elárulják, hogy már nem érzel ugyanúgy a párod iránt, neked több kell, amit ő nem tud megadni.

De arról is el kell gondolkodni, hogy mindezen kalandok megérik -e majd mindazt a veszteséget, amit el fogsz szenvedni? A válást, az eddigi életed gyökeres felfordulását, és nem feltétlenül pozitív irányba való elmozdulását. Ugyanis a megcsalás kiderül, mindig.

Ha úgy érzed, hogy egy új farok(mert erre vágysz) többet ér, mint az elmúlt 10 év, akkor lépj.

Én ugyanígy vagyok a párommal, a másik oldalról. Egyszerűen unom a szexuális életünket, hogy magától nem kezdeményez semmit, hogy minden egyes együttlét ugyanarra a sémára épül, és hamar véget is ér. Észrevettem, hogy egyre gyakrabban gondolok más nőkre, olyanokra is, akikre addig sosem tekintettem úgy. Valamiért mégsem csalom meg, talán túlságosan félek a váltástól, és hogy egyedül maradok. A párom ugyanúgy gondolkodik a nyitott házasságról, mint a te párod. Meg is értem.

De mit lehetne tenni? Semmi sem garantálja, hogy egy idő után a következő párommal nem jönne elő ugyanilyen gond. Akkor mindig váljak el? A jó szexuális életet inkább feláldoztam annak oltárán, hogy együtt legyünk és együtt is öregedjünk meg. A vágyakat meg elnyomom, mást nem tehetek.

4 éve vagyok együtt a párommal, és be kel valljam, néha szívesen odavágnék másoknak, aztán bűntudattól szenvedve visszabújnék mellé.

Ezen nem kell csodálkozni, ilyenek vagyunk, emberek. Megunjuk a dolgokat, nem is lehet elvárni, hogy ne tegyük.

Aki azt mondja, hogy 10-20 éve él együtt a párjával, és minden frankó, nagy valószínűséggel hazudik.

Megnyugtatlak, a férfiak nem úgy tekintenek a házas nőkre, mint egy megbélyegzett tulajdonra. Mikor hallom, hogy egy nő házas, szívom a fogam, de ha ő ennek tudatában akar tőlem valamit, miért ne.

Egyetemista koromban volt pár cimborám, akikkel úgymond besegítettünk pár házasságba. 30-40 közötti nők, akik már nem kaptak mást, csak a házimunkát, a lebaszást, és egy alkoholtól bűzlő, horkoló férfit. Nem volt semmi szerelem, meg mély kötődés, csak jöttek a nők, és tettük amit tenni kellett. Imádtak minket, mi is őket.

Amit javaslok, gondold át,mit veszíthetsz, mit nyerhetsz. Majd ennek tükrében lépj, és soha ne nézz hátra!